Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Vytautas Greicius, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének és kíséretének köszöntése - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
1549 részt, ezért ennek a csalás elleni hivatalnak a működési hatáskörébe kell hogy tartozzon az ő működésük felügyelete is annak érdekében, hogy a közpén zek felhasználásának átláthatósága és ellenőrizhetősége megvalósuljon. Duplán érintettek tehát ezek a pártszempontok alapján felépített párthálózatok, a kormánypártok vidéki hálózatai, egyrészt mert a létrehozásukat megalapozó kormányrendeletben rögzítődik , hogy európai uniós források felhasználását közvetítik, másrészt pedig a Magyar Köztársaság kormánya ezen pártfunkciókat betöltő hálózatok finanszírozására európai uniós forrásokat használ, magyarul: az Európai Unióval finanszíroztatják a kormánypártok az okat a hálózatokat, amelyek politikai szerepet töltenek be a magyar vidéken, illetve közhatalmi funkciókkal láttattak el. Az OLAFnak ezeket az intézményi hálózatokat kellene ellenőriznie, azonban ebből a törvényjavaslatból is kiderül, hogy ennek az ellenő rző intézménynek - még egyszer mondjuk ki: csalás- és korrupcióellenes intézménynek - a függetlenségét a magyar kormány nem biztosítja. A magyar kormány a Pénzügyminisztérium működési rendjébe illeszti be ezt az intézményt, a pénzügyminiszter alá helyezi h ierarchikusan, ennek a csalás elleni hivatalnak a vezetőjét a pénzügyminiszter nevezi ki. Itt érdemes visszatérni Meggyes Tamás képviselő úrnak a megjegyzésére: annak a pénzügyminiszternek a hatáskörébe utalja ennek a hivatalnak a működtetését, akivel szem ben enyhén szólva is gyanús adóügyi információk látnak napvilágot. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Lehet cinikusan reagálni ezekre a kérdésekre, de a valóság elől mégsem illik elmenekülni, még akkor sem, ha az kellemetlen. Jobb lenne, ha önök is inkább tisztáznák ezeket a kérdéseket, és nem valamiféle retorikai szólamként értelmeznék ezeket a szempontokat. A pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik tehát ennek az intézménynek a működtetése, és nincs más esélyünk arra, hogy az európai uniós és egyéb közforr ásaink felhasználásának szabályosságát, ellenőrizhetőségét biztosítsuk, mint hogy ezen kormányzati szerv alá rendelt csalás és korrupció elleni ellenőrző hivatal hatáskörébe utaljuk. Bíznunk kell benne, mert más lehetőségünk nincs. De nemcsak a kistérségi hálózatok, a vidékfejlesztési hálózatok vagy az “NFT házhoz jön” kérdéséről van szó, de hasonlóképpen utalhatjuk a csalás elleni és korrupció elleni ellenőrző hivatal hatálya alá a teljes kormányzati kiszervezett intézményhálózatot, hiszen valljuk be őszin tén, egy olyan intézményhálózatot hoztak létre, amelynek az ellenőrizhetősége és az átláthatósága vajmi kevés esélyt rejt magában. Egyrészt közhatalmi funkciókat szerveznek ki mindenféle gyanús körülmények között olyan magán- és többségi állami tulajdonú, de mégiscsak az államháztartási rendszeren kívül működő szervezetekhez, amelyek ellenőrizhetősége enyhén szólva kétséges. Ennek a hálózatrendszernek, intézményhálózatnak a működésére is ki kellene terjednie az OLAFnak, a csalás elleni hivatalnak a működés i rendszere, azonban erről sincsenek hírek, erről sem hallunk olyan fejleményeket, amelyek megnyugtatóak lehetnének. Közhatalmi funkciókat látnak el tehát bizonyos intézmények, amelyek kívül esnek a politikai és - szerintem szándékosan - a kormányzati elle nőrzési hatáskörökön. Ez nemcsak hitelességi problémát vagy politikai problémát vet fel az aktuálisan regnáló kormány politikai szerepvállalásával kapcsolatosan, hanem drágának is mondhatók ezek a működési rendszerek. Hadd mondjak egy példát: a Széchenyik ártya egész éves működtetése, amely százezer vállalkozót ér el, mintegy másfél milliárd forintjába kerül a kormányzatnak, illetve a költségvetésnek, ezzel együtt egy olyan intézmény működése, amelynek a kis- és középvállalkozásokat kellene szolgálni, annak ellenére, hogy még egyetlenegy ügyféllel sem foglalkozott, máris ennek az összegnek a négyszeresét teszi el működési költségként - MAG Zrt. vagy Forrásközvetítő Zrt. ; ezeket a kérdéseket is vizsgálni kellene, mielőtt kézenközön eltűnnek az eurómilliárd ok és eltűnnek a közpénzek. Az OLAFnak tehát lenne dolga bőségesen, ha törvényi szempontból is komolyan vennénk a működését. Hitelességi, politikai, intézményi korrupcióvisszaszorítási és hatékonysági szempontokat is kellene vizsgálnia, de azzal a törvén yi háttérrel, amelyet most megalkotni szándékozunk, ez sajnos nem lehetséges. Ez a jogszabály, amelyet beterjesztettek, némi adatvédelmi,
