Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
155 perdöntő ahhoz, hogy ne támogassák ezt a törvényjavaslatot. Arra kérem önöket, hogy a korm ány által is támogatott módosító javaslatokat szavazáskor majd támogassák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Gőgös Zoltán államtitkár úr. A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most a napirend utáni felszólalások következnek. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentke zett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben, “Ahogy az Ormánságban látják” címmel. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Ormánság tisztességben, éppen ezért szegénységben élő népét felzaklatták a szélsőségesveszéllyel kapcsolatos riogatások. Felzaklatták, mivel az ő tisztességben, ezért szegénységben leélt életük alapján képesek tárgyilagosan és széleskörűen megítélni a körülöttük élő világot. Hiszen találkoztak ők is széls őséggel az elmúlt évtizedekben, főleg Pécsett, a megyeszékhelyen, csak éppen a baloldali szélsőségektől zengett a város és környéke. Az ormánságiak pontosan emlékeznek, hogy az 1990 előtti egypárti diktatúra egyik sajátossága volt, hogy csak éppen a regnál ó szélsőbalról nem volt szabad beszélni. Az 1990 utáni idők furcsaságaként a köztünk élő szélsőbal intézményes továbbélésének feltárásáról továbbra is tilos beszélni. Negyvenöt év szélsőbalos diktatúra után vajon miért él ez a tabu a még mindig virulens sz élsőballal kapcsolatban? Talán mert a szélsőségek találkozása éppen a szélsőbal jogutódpártjában érhető tetten? Hiszen a Zuschlagok nem a semmiből nőttek ki. Az értelmiségünk jelentős részénél megfigyelhető szelektív emlékezetnek valószínűsíthetően lélekta ni okai vannak, hiszen egykori karrierépítésük feltétele volt az állampártba való belépés. Ezzel az előzménnyel érthető a hetente hallható mentegetődzés: azért az eszme szép volt. Nézzük csak azt a szép eszmét, amely így szólt: “a marxizmusleninizmus alap ja az osztályharcra épül”. Az osztályok likvidálását jelentő osztályharc valójában a rasszizmus egyik faja volt akkor is, és ezt még szépnek nevezni a XXI. században több mint furcsa. Egyébként is, aki egykor az egyetemi felvételi bizottságban a KISZ képvi selőjeként származás alapján ítélte meg a felvételizőket, az a rasszizmust magánál és a maga háza táján keresse, üljön ma akármilyen magas pozícióban. Hogy mégis másoknál keresik? Lélektanilag ez is érthető. Ezt hívják projekciónak, ami a saját belsőnek má sokra történő kivetítése. Az Ormánságban még emlékeznek arra, amikor sok mai politikai felsővezető szélsőséges gárdista egyenruhában masírozott Pécsett, Budapest utcáin és másutt. Ez a szovjet típusú Ifjú Gárda szélsőséges eszközökkel és szélsőséges propag andával védte az akkori diktatúrát. És ezek az elemek most ott ülnek a közigazgatás csúcsain. Hasonlóan a másik szélsőséges, diktatórikus gárdához, a munkásőrökhöz, akikkel ugyanez a helyzet. '56 kudarca után a mindenható párt megszervezte a törvénytelen, irreguláris párthadsereget. Ugyanilyen paramilitáris seregek gyártották a hullahegyeket legutóbb is a Balkánon. De míg azokat a felfegyverzett pártkatonákat most Hágába idézik, addig nálunk ugyanezek jelenleg is a közigazgatásban ülnek. Jóllehet, a Ktv. al apján ezek a paramilitáris elemek jelenleg sem lehetnének
