Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERÉNYI KÁROLY
1481 A törvényjavaslat előnye, pozitívuma, hogy nem egy újabb módosítás- és kiegészítéssorozattal kísérli meg még áttekinthetetlenebbé tenni a sok változást megélt 1992. évi LXXIV. törvényt, hanem újrakodifikálja azt. Egyetértünk azzal, hogy az újrakodifi kálást különösen indokolttá tette a közösségi szintű áfaszabályok megújulása. A terjedelmesre sikerült törvényjavaslat jól dolgozza fel a 2007. január 1jén hatályba lépett, hozzáadott értékadóról szóló 2006/112. EKrendeletet, irányelvet, amely a korábbi áfairányelvet és annak módosításait foglalja össze a korábbinál áttekinthetőbb szerkezetben. A példát tehát nyilván erről vettük, de ismétlem, nagyon jó gondolat volt. A törvényjavaslat elfogadása esetén valószínűleg sikerül kiküszöbölni az aktuális joghar monizációs problémákat, és ha sokkal egyszerűbb nem is, de áttekinthetőbb lesz az áfakérdés az adózók számára és talán az APEH számára is. Az EKirányelv átvételének jogharmonizációs előnyei és néhány hátránya mellett érzékelhető a törvé nyjavaslaton, hogy átvette az Európai Uniónak a tárgyban meghonosodott nehézkes nyelvezetét is. Itt azért nem a sokszor tapasztalható fordítás jellegű törvényalkotásról van szó, a törvényjavaslat érdemi irányelvátvételt takar. A bevezetett új szavak, fogal mak az első időben problémát fognak okozni az adózók számára, de remélhetőleg ezen rövid időn belül túl tudnak lépni. Az áfatörvény alapkérdése mindig az, hogy mi történik az adókulcsokkal, hogyan alakul a termékek és szolgáltatások besorolása ezen áfakulc sok alá. A 2005. és 2006. évi hektikus és megalapozatlan áfakulcsváltoztatások után most sem a kulcsokban, sem a besorolásokban nem történik változás. Emlékezzünk vissza a 2005. évi adótörvényekre, amelyek több mint 1000 milliárdos adócsökkentést kodifiká ltak a 20062011es esztendőkre, amiből 300 milliárd 2006ra esett volna. Ezt a botrányos törvényt a szocialistaszabad demokrata koalíció, illetve ennek kormánya a választási propaganda keretében fogadta el, és ebből a szempontból valóban sikeres volt a t örvény. Hogy mi történt utána a nemzetgazdasággal és a tízmillió magyar állampolgárral, az azok számára, akik ezt a törvényt meghozták, megszavazták, nyilvánvalóan mindegy. Az ennek a törvénynek a keretébe tartozó egyik paragrafus a 25 százalékos áfakulcs 20 százalékra való csökkentése ugyanakkor a magyar gazdaság akkori helyzetében - és ez azóta nem sokat változott - az elmúlt évek egyik legnagyobb fokú gazdaságpolitikai ostobasága volt. Elképesztően cinikus dolog, hogy mindezt a miniszterelnök úr világosa n látta, hiszen erről is szólt az őszödi beszéd. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Különösen elképesztő az a mód, ahogy az így kiesett bevételeket a kormány 2006 nyarán kompenzálta. A 2006 nyarán hozott újabb adói ntézkedés keretében a 15 százalékos kedvezményes áfakulcsot 20 százalékra emelték. Az intézkedés következtében a magyar gazdaság versenyképessége romlott, ez tükröződik például a 2007. évi kedvezőtlen idegenforgalmi adatokban, és a kedvezményes kulcs megem elése következtében a szerény jövedelmű rétegek helyzetében jelentős negatív irányú változás történt. Az MDF álláspontja szerint, amire a 2005. évi adóvitában is figyelmeztettük a kormányoldalt, a 25 százalékos adókulcs természetesen sok szempontból hátrán yos volt, de az ennek leszállításából következő 180200 milliárdos bevételkiesést a munkabérek és a vállalkozások terheinek növelésével, a középosztály helyzetének további rombolásával kompenzálta a kormány 2006 végén, 2007ben, ami gazdaságpolitikai szemp ontból a magas áfakulcsnál sokkal negatívabb kihatású volt, és természetesen ma is az. Ha megnézzük a Pénzügyminisztérium által mellékelt, a 2008. évi adóbevételek várható alakulásáról szóló táblázatot, akkor láthatjuk, hogy nagyszámú kisebb adót akár törö lni is lehetett volna, ezek összege ugyanis alatta maradt a kiesett 200 milliárdos bevételnek. Ez a bürokráciát érdemben csökkenthette volna. Nyilvánvaló, hogy ezzel a gondolattal a kormányzati adópolitikusok nem értenek egyet, mert lássuk be, sokkal fantá ziadúsabb dolog füst- vagy kerékadót kivetni. Egyesek szerint az ilyen közvetlen kapcsolatok, bizonyos tevékenységek, illetve azok eredménye, hogy az adók között jobban elfogadhatóak a társadalom számára, és valószínűleg az ésszerűség helyett ezt tartják a z adóztatás
