Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 9 (96. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÉCS IMRE (MSZP):
1265 Az APEH igen sok tapasztalatot szerzett az 1 százalékok keze lése során, erre különböző döntvényeket hozott, és ezeket is célszerű lenne valami rendben beilleszteni, hogy könnyebb legyen eligazodni, mert nem könnyű eligazodni. Amikor annak idején létrehoztuk ezt a törvényt, akkor az volt az elképzelésünk, hogy ez ma jd tovább fog fejlődni, hogy további százalékok fölött rendelkezhessen az állampolgár, és nemcsak a személyi jövedelemadó esetében, hanem a helyi adók esetében is célszerű lenne ezzel foglalkozni. Az elidegenedés valamivel csökkent, az állampolgárok hangul atára és mentalitására azonban nem volt kellő hatással. Még mindig úgy érzik az állampolgárok, hogy tőlük függetlenül, a fejük felett, az akaratukkal nem mindig egyezően használják fel az ő hozzájárulásukat, az ő adóforintjaikat. Jó lenne, hogyha az adójöv edelem felhasználásánál sokkal jobban ragaszkodnánk ahhoz, hogy olyan célokra használjuk, amilyenekre eredetileg szánták; tehát például, ha az üzemanyag árában lévő jövedéket használjuk fel, akkor célszerű lenne arra a szférára fordítani, amely szférából e zt kivettük. Ugyanez vonatkozik a többi adónemre is. Tehát ne érezze senki azt, hogy a feje fölött történnek a döntések. Hadd mondjak egy példát, amely első pillanatban idegennek fog tűnni! Svájcban a svájci polgárok helyi népszavazáson döntöttek arról, ho gy a hadsereg F16os vagy F18as vadászgépeket vásároljon. Ez látszólag egy abszolút szakmai kérdés, mégis a svájci kormány és a svájci hadsereg vezetői az állampolgárokra bízták ennek az eldöntését. Találkoztam a svájci vezérkari főnökkel, és csodálkoztam , hogy hogyan tudták ezt a döntést a nép segítségével meghozni. Azt mondta, hogy nagyon egyszerűen: tájékoztattuk az állampolgárokat, hogy mi az előnye és hátránya az egyik gépnek és a másiknak. Én azt kérdeztem, hogy közismert, hogy a svájciak nagyon taka rékosak - nem akartam a smucig szót használni németül , hogyhogy a drágább gépet választották. Azt mondta, hogy elmondtuk a svájciaknak, hogy egy F18as 30 év alatt a beszerzési és a fenntartási költségeket összeadva, 30 százalékkal kevesebbe kerül, mint az olcsóbb beszerzésű, de drágább fenntartású F16os. És a svájciak úgy döntöttek, hogy F18ast választottak. Miért mondtam el ezt? Elgondolkodtam azon, hogy ha Magyarországon, mondjuk, népszavazásra tettük volna fel azt a kérdést, hogy Gripent vegyünk vag y F16ost, mert ez volt a variáció, nem jöttek volna el az emberek szavazni, akik eljöttek volna, azok pedig ki tudja, hogy hogyan szavaztak volna. Tehát el kell érnünk azt, hogy az állampolgárok tudatosan döntsenek a saját pénzük felhasználásáról. Az, hog y ezek a pénzek integrálódnak, egy nagy közöst alkotnak, ez nem jelenti azt, hogy herdálhassuk, hogy lophassunk belőle, hogy más célra használjuk. Erre rendkívül jó iskola az 1 százalékok rendszere. Igenis, jó gondolat volt az is, hogy növeljük további 1 v agy még 1 százalékkal, bővítsük a kört, és például a rendkívül neuralgikus egyházfinanszírozási kérdéseket tisztességesen meg lehet oldani. (18.10) Amikor nem a kegyuraktól vagy a főkegyuraktól függenek az egyházak, hanem a saját híveiktől és az állampolg ároktól, akik úgy döntenek, hogy fenntartják ezt vagy azt vagy amazt az egyházat. Úgy gondolom, jó lenne bővíteni ezt az eredeti elképzelésnek megfelelően. Van néhány pont, ahol problémáim voltak a törvényjavaslattal. Az egyik az volt, hogy abban az esetbe n, ha az adózó rosszul tölti ki az adóívét, és több adót tüntet fel, akkor az 1 százalék is több. Utána a revízió során kiderül, mondjuk, hogy 20 százalékkal kevesebb, de már kifizették a kedvezményezettnek az 1 százalékot, akkor meg kell fizetnie a szeren csétlen adózónak. Tehát az adózó jót tett, jót akart, segíteni akart egy egyházat vagy egy civil szervezetet vagy óvodát vagy iskolát vagy bármit, és kiderül, hogy számítási hibák folytán még neki kell utólag fizetnie. Ez szemben áll azzal a mentalitással és szellemiséggel, államtitkár úr, amivel hoztuk az eredeti törvényt, és amelynek még erősödnie kellene. Miért büntessük mi azt az adózót, aki jóhiszeműen járt el, és jóhiszeműen rendelkezett?
