Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 9 (96. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1256 minisztériumnak a képviselőjének kéne a lehető legjobban támogatni ezt a törvényjavaslatot és itt ülnie, akihez a civil kérdések tartoznak. Abban a képviselő úrral teljes mértékben egyeté rtek, hogy az 1 százalékos törvény a civil szervezetek programjaira kell hogy fordítódjon, míg van egy másik törvény, amely a civil szervezeteknek egy másik lába, az NCAtörvény. Aki ezt ismeri, az világosan tudja, hogy az NCAtörvényben elköltött vagy a p ályázaton megnyert pénzeknek a 60 százalékát működésre kell fordítani minimális szinten. Ezt annak idején betettük a törvénybe mi, a négy parlamenti párt, akik elfogadtuk a törvényt. Szóval, tisztelt képviselő úr, egyfelé jár az agyunk, csak azt szeretném kérni önöktől, hogy azokat a módosítási javaslatokat, amelyeket ellenzéki képviselők nyújtanak be, vizsgálják meg, és valahogy törekedjünk a konszenzus irányába annak érdekében, hogy majd mind az öt parlamenti párt a végén az igen gombot tudja megnyomni en nél a törvényjavaslatnál. Hogy a másik törvénynél pedig mi lesz a helyzet, azt majd ott meglátjuk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (dr. Áder János) : Kívánjae folytatni, képviselő úr? (Pettkó András: Igen.) Nosza! PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszön öm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Civil Társadalom! Az ország, amikor a polgárosodás termékeny útjára lépett a kiegyezést követő években, civil szervezetek sokasága jött létre, a legkisebb magyar vár osban is közel három tucat szervezet alakult és működött. A lendületet a trianoni trauma sem tudta megtörni, sőt bizonyos vonatkozásban növekedett a gyülekezési és szövetkezési kedv. 1932ben ugyannyi civil szervezet - körülbelül 14 ezer - volt már az orsz ágban, mint a rendszerváltoztatás éveiben Magyarországon. A kommunista diktatúra és a szocializmus kiátkozta a polgári értékeket, betiltotta vagy perifériára szorította a civil szervezeteket, helyettük államilag ellenőrzött szervezeteket hozott létre, a ci vil munkát végzőket pedig több esetben megfigyelték, gyanús alaknak tartották. Az erősen centralizált paternalista pártállam mindenütt jelen akart lenni, mindent látni akart és tudni akart, ezzel tökéletesítette az orwelli Big Brother szerepét. A ’80as év ektől kezdve egyre több civil szervezet, mozgalom, szakmai szervezet, önkéntes munkát vállaló polgár jelent meg, amit a szocialista rezsim egyre rosszabb és rosszabb hatásfokkal tudott ellenőrizni. Magyarországon ma közel 70 ezer civil szervezet van bejegy ezve, amelynek 37 százaléka alapítvány. Az alapítványok rendkívül gyors szaporodását nagyrészt a rendszerváltoztatás körüli bizonytalanságok okozták. A korai 90es években két bűvös szó volt: a vállalkozás és az alapítvány. Ahhoz azonban, hogy az alapítván yok polgári módon működhessenek, elsősorban polgári társadalomra lett volna szükség, ebben a tekintetben - köszönhetően a negyven év államszocializmusának - meglehetősen alulmaradottak voltunk. Hazánkban az alapítványok, egyesületek jelentős része, egyharm ada nem működik, másik része, további egyharmada csak vegetál, és a fennmaradó harmad tesz igazán eleget feladatának. Számos alapítványt, egyesületet a saját tőkéjéért folytatott harcok és a lobbiérdekek jellemzik; mindezen jelenségek mögött az állam gazda sági és politikai szerepeinek felcseréléséről és tökéletes zűrzavaráról van szó. Az elmúlt tizenöt évben jó néhány fontos törvény született a civil társadalom megerősödéséért, hatékonyságának növeléséért és munkája elismerésének az érdekében. Ma már senki sem vitathatja, hogy többek között az 1 százalékos törvény, amelynek módosítását tárgyalja most az Országgyűlés, majd néhány évvel később a nemzeti civil alapprogramról szóló törvény elfogadásával új korszak kezdődött a civil szervezetek életében. Az MDF k épviselőjeként ezért is szavaztam igennel a törvény végszavazásakor. Úgy gondolom, mindaddig nem lesz hatékony civil élet Magyarországon, amíg nem lesz erős, nagy és önálló, a politika mindenféle játékától független, az állampolgárok valódi érdekeit képvis elő a szervezetek
