Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1128 egyforma mértékű bérem elést adunk, mindenkinek egyforma mértékben csökkentjük az óraszámát, ez biztosan nem reform, ez nem hoz érdemi változást. Látszott is egyébként az eredményen, nem történt ettől olyan nagyon semmi a közoktatásban, őszintén szólva. Ha akarunk érdemi változá st, és ebben is egyetértek képviselő asszonnyal, akkor ehhez valamifajta ösztönzés kell. Képviselő asszony azt mondta, hogy azt kellene elvárni, azt kellene kikényszeríteni, hogy a pedagógusok foglalkozzanak a diákokkal, a pedagógusok több időt töltsenek a zzal a nagyon sok fontos feladattal, amit képviselő asszony is mondott, és ami viszont tényleg pedagógiai munka. Én azt gondolom, ez nem megy kikényszerítéssel és elvárással. Mert sosem működött így, és sosem működhet, egyszerűen az oktatás természete miat t. Ugye, ezzel már próbálkoztunk. Megpróbálkoztak önök a többlet két órával, megpróbálkoztunk mi az elrendelhető két órával. Nem működött azért, mert csak úgy működhet, ha megfelelő ösztönzést tudunk mellé rakni. De ez nem megy egyenlősdivel, ez nem megy ú gy, hogy nem merjük vállalni a differenciálást az iskolákban! Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselő asszony felszólalásából szeretnék kiragadni egy részt, amikor az osztály- és iskolaösszevonásokról beszélt. Ez nem egy ötletszerű dolog volt, az élet kényszerítette ki ezeket az intézkedéseket. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egy rendkívül széttagolt isko laszerkezetben szétszórt osztályok, csoportok működtek együtt. Ez az egyik ok. A másik az, hogy ezekben az iskolákban általában olyan gondolkodás van mind a mai napig, hogy minden iskola meg akarja teremteni a maga összes létfeltételét, ami egy eredményes és sikeres oktatáshoz kell. Mit értek ez alatt? Ide kell tornaterem, uszoda, kell hangversenyterem, hangszerek, eszközök mindenki számára. És nagyon sokszor találkozunk a való életben, főleg egy nagyvárosban olyannal, hogy 300400 méterrel arrébb lévő konc ertterembe nem akarják az iskola tanulóit átvinni, mert az nem az övék. Tehát a lehetőségeinket, az eszközeinket nem használjuk ki kellő mértékben, úgyhogy a magam részéről ezt teljesen el tudom fogadni, természetesen úgy, hogy ezek jobb fejlesztési feltét elt is teremtenek. A másik, hogy egyetlenegy reformot, egyetlenegy változást sem tudunk ma úgy elfogadni, hogy azt mondjuk, hogy ez az a rendszer, amit bevezetünk, és az egész országra jó. Másként kell egy kistelepülés iskolahálózatát működtetni, és máskén t kell egy nagyváros iskolahálózatát működtetni. Ezt szándékosan nem fejtem ki, mert azt hiszem, akik ma itt ülnek a teremben közöttünk, mindegyikőjüknek nagyon pontos ismeretei vannak erről. Nem szabad összekevernünk ezt. Viszont ezek az alacsony, kis lét számú iskolák sajnos, nem azt a példát mutatták, hogy rendkívül hatékonyan és jó oktatási színvonalat valósítottak meg, és az onnét középiskolába kerülő gyerekek igen eredményesen szerepeltek, hanem sajnos, ez éppen fordítva volt. És ez igaz volt a nagyvár osok peremén lévő iskolákra is, hiszen az ottani tanulás, az ottani miliő nem szolgálta a gyerekek fejlődését. Az a humán tőke, amit ön is említett, teljesen igaza van, maximálisan egyetértünk, ennek a fejlesztését nem tudjuk ezen a hagyományos úton végigv inni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Bókay képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Pósán képviselő úr ismét elmondta, hogy milyen tömérdek pénzt vonunk ki a közoktatásból. Tisztelt képviselő úr, nézzük még egyszer! A pedagógusok kötelező óraszámának megemelése évi 34 milliárd forintos megtakarítást jelentett a rendszerben. Ehhez képest a 20072008as tanévnek erre az évre eső részében 8 milliárd, a jövő évre eső részében 23 milliárd
