Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1105 tanulságait. Olyan óraszámemeléssel tudtunk volna egyetérteni, amely átalakítja a pedagógus tevékenység ének struktúráját, és nagyobb szerepet szán a nevelésnek. Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az óraszámemelés a szeptemberben bevezetett formában az oktatásból való pénzkivonáson kívül semmi más célt nem szolgál, nem szolgálja a gyerekek érdekét, és nem segíti elő, hogy a pedagógusok megbecsült emberként és jobban dolgozzanak. Mindezekre tekintettel a bizottság kisebbségben maradt része támogatja a népi kezdeményezésben foglalt szándékot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, akinek tíz perc áll rendelkezésére. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagy unk, amikor nagyon fontos kérdésekről, nagyon lényeges, az ország sorsát, az iskolák sorsát, a pedagógusok sorsát érintő kérdésekről, azt kell mondanom, alkalmatlan módon kell tárgyalnunk, hiszen itt lényegében egy érdekképviseleti kezdeményezésről van sz ó, ami természetesen arra irányul, hogy az adott szervezet, adott esetben szakszervezet által képviselt társadalmi csoport helyzetét valamilyen módon jobbá tegye; itt ebben az esetben olyan módon, hogy a tipikusan 22 órás heti óraterhelést 20, illetve 21 ó rára állítsa vissza, csökkentse le. Ez egy természetes, érthető törekvés, azt gondolom, minden társadalmi csoport, minden szakszervezet arra törekszik, hogy a lehető legkisebb munkaterhelés mellett a lehető legjobb fizetési körülményeket érje el. Ami miatt azt mondom, hogy nem feltétlenül alkalmas a mostani alkalom erre, Tóth Ferenc képviselő úr hozzászólása világított rá, aki bizony a népi kezdeményezés érdeméről alig szólt, ehelyett egy egyébként megszokott oktatáspolitikai pamfletet adott elő, amellyel l ehetne vitatkozni, de azt hiszem, hogy most nem alkalmas erre a téma, merthogy igazából nem erről kellene beszélgetnünk, nem erről kellene szót váltanunk. A népi kezdeményezés arra teremt alkalmat, arra teremt lehetőséget, hogy átgondoljuk, áttekintsük azt , hogy jóe az a kialakult egész szabályozási rendszer, amelyikben ma közoktatásunk működik, hiszen természetesen, még egyszer mondom, egy érthető, természetes kívánság az, hogy legyen kevesebb kötelező órája a pedagógusoknak lehetőleg több fizetés mellett . Azt hiszem, nem is nagyon vitatkoznánk egyébként a Házban erről, ha önmagában a népi kezdeményezésben a megfelelő jókívánságról kellene csak döntést hozni. Ámde az Országgyűlés felelőssége ennél nagyobb, mert azt is mérlegelnie kell, hogy egyegy pozitív lépéshez, egyegy jó szándékú javaslathoz megvannake a szükséges feltételek, rendelkezésre állnake azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy ilyen típusú kérést teljesítsünk. (19.30) Képviselő úr beszélt az idei költségvetésről, az Országgyűl és előtt van a jövő évi költségvetés, ha ennek számait áttekintjük, akkor az látható, hogy nincsenek olyan többletforrások, amelyek a közoktatásban mobilizálhatóak lennének. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyzethez képesti többletigény kielégítésének nincs meg a forrása. Képviselő úr némiképp lekicsinylően említette meg a 2002es béremelést, amelynek egyébként ma is az a következménye, hogy messze a 2001es szint fölött vagyunk reálbérekben is a közoktatásban. De kétségkívül bírálható és kritizálható a 2002es béremelés. És nem azért bírálható, és nem azért kritizálható elsősorban, mert kevés volt, miközben, hozzáteszem, bizonyára mindannyian tudnánk érveket mondani, hogy a pedagógusok magasabb bért érdemelnének, hanem elsősorban azért kritizálható, me rt nem voltak meg hozzá a szükséges források, emiatt jelentős feszültségek keletkeztek a közoktatás egészében. Másodszor azért, mert differenciálatlanul, a minőségi követelmények, az ezzel járó többletteljesítmény elvárása nélkül adtuk ezt a béremelést. (P ettkó András: Az önkormányzatok terhére.)
