Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1106 Ebből aztán az a probléma keletkezik, az a probléma keletkezne a mostani javaslat elfogadásával is, hiszen valóban, az Országgyűlés megteheti azt, hogy visszaállítja az óraszámokat, hogy olyan döntést hozunk, amely nek egyrészt nincsenek meg a forrásai ma az önkormányzatoknál, a fenntartóknál. Márpedig a fenntartók további terhelésének megfelelő források nélkül nagyon világos következményei vannak, képviselőtársaim, annak intézményösszevonás, intézménybezárás a köve tkezménye. Másrészt pedig úgy adnánk többletjuttatás, hogy ehhez nem járul többletteljesítmény, nem járul többleteredmény a közoktatásból, amire azt mondhatnánk, hogy megéri ezt a forrást rendelkezésre bocsátani. Ezért azt javaslom az Országgyűlésnek, ha v an ilyen szándéka, ha van ilyen lehetőség, akkor először teremtsük meg a többletforrásokat, utána pedig határozzuk meg azt, hogy mik azok a célok, amelyek érdekében ezeket a forrásokat el kívánjuk költeni. Mitől lesz jobb a diákoknak? Mitől lesz jobb többl etteljesítmény az iskolákban az ilyen módon elköltött forrástól? Összefoglalóan, képviselőtársaim, tehát azt tudom mondani, hogy itt most egyetlen gombnyomással nem tudjuk megoldani a pedagógusfoglalkoztatással, a pedagógusbérekkel kapcsolatos összes probl émát. Azt gondolom, és ezt hozzá kell tennem, hogy főleg a népi kezdeményezés indoklásában és a vitában nagyon határozottan megjelenik az az igény is, hogy tekintsük át a pedagógusfoglalkoztatás egészét. Ez persze nem olyan egyszerű, hogy akkor most csinál unk egy nagy közvéleménykutatást, ahol mindenki elmondja, hogy milyen sokat dolgozik. Ebből a parlamenti képviselőknél is kijönne az, hogy egyébként heti nemhogy 168, de 185 órát dolgoznak, hiszen mindannyian nagyra értékeljük a saját tevékenységünket. Va lószínűleg nem ez a leghatékonyabb módszer. Amikor joggal kritizálták önök a tavalyi év elején bevezetett pedagógusmunkához kapcsolódó munkaerőnyilvántartást, akkor éppen azt mondták el önök is, a Ház mindkét oldalán, és azt mondták el a pedagó gusok is, hogy olyan felesleges adminisztrációs terhet, gondot okoztunk, aminek az eredménye egyébként nem érvényes, nem felhasználható. Tehát arról lehet és kell beszélgetni, hogy a pedagógusok számára a leghatékonyabb foglalkoztatási forma, a munkaterhel és meghatározásának leghatékonyabb formája valóban a heti kötelező óraszám meghatározásae. Elvileg elképzelhető, mint ahogy vannak is Európában ettől eltérő rendszerek, amelyek havi és éves időkeretekben gondolkoznak, amelyek napi teljes munkaidőben és en nek beosztásában gondolkodnak. Arról is el lehet töprengeni, hogy fölmérjük azt, hogy milyen egyéb munkaterhek vannak, ezeknek a szervezése hogyan tehető egyenlőbbé, hogyan tehető jobbá. Ezektől a kezdeményezésektől nem zárkózik el a kormány. De azt hisszü k, hogy ezek nem egy parlamenti gombnyomással eldönthető dolgok, hanem bizony ezek szívós szakmai munkával és tárgyalással eldönthetőek. Egyrészt szívós tárgyalással az érdekképviseletekkel, erre mindazokkal, akik erre hajlandóak voltak, eddig is nyitottak voltunk, ezután is nyitottak leszünk; és szívós szakmai munkával itt a parlamentben is arra, hogy akár egy ilyen alkalmat is valóban szakmai kérdések megvitatására és ne egymás meglehetősen egysíkú és nem is mindig tartalmas minősítésére használjunk fel. Azt képviselőtársaim is tudják és láthatják, hogy azokban az esetekben, amikor azt látjuk, hogy egyegy intézkedés nem éri el a megfelelő szakmai hatást, nem jó a visszajelzés, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy tárgyaljunk az érdekképviseletekkel, és dönt éseket hozzunk ennek következtében. Nem titkoljuk azt, hogy például a közoktatási törvény tavaszi módosítása, az úgynevezett elrendelhető órák bevezetése kapcsán, amelyet a pedagógusszakszervezetek, mind a PDSZ, mind a Pedagógusok Szakszervezete szakmai a lapon, ésszerűen támadott, azt mondtuk, hogy ezt a többletterhet levesszük az iskolákról, levesszük a pedagógusokról, mert nem éri meg a vele járó adminisztrációt. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Összefoglalóan tehát , képviselőtársaim, azt tudom elmondani, hogy nyitottak vagyunk akár az érdekképviseletekkel, akár a parlamentben érdemi szakmai vitára és érdemi tárgyalásra, de azt is
