Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1104 értékének csökkenése. Ez lett a 2002 óta tartó ígérgetésből, a handabandázásból, a programpontokb ól, a száz napokból, a száz lépésekből és a hogy, hogy nem számozatlanul maradt tolvajlépésekből. Ez lett a 20022003as ígéretekből, az egész előző cikluson át folyamatos béremelésekből, pótlékemelésekből, a minőségi munka jobb elismeréséből. Tisztelt Ors zággyűlés! A kormánypárti képviselők előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a szeptembertől életbe lépett óraszámemelés árát a pedagógusok még a Fideszkormánytól 2001ben megkapták. Bármekkora megtiszteltetés, hogy nem Klebelsberg Kunó fizetésrendezési int ézkedéséig nyúl vissza a kormány, a polgári kormány intézkedése is bizony régen volt, és ahogy az egykori 50 százalékosnak mondott béremelést, úgy a Fideszkormány béremelését is már rég elinflálták az elmúlt években. A kormánypárti képviselők hivatkoznak arra is, hogy ők nem tettek egyebet, mint felfüggesztették a Fideszkormány óraszámemelésének végrehajtását, csakhogy a Fidesz nem a tanítási órák számát emelte, hanem az egyéni foglalkozásokat, a felzárkóztatást, a tehetséggondozást, és olyan órákat írt e lő a pedagógus kötelező óraszáma adott hányadában, amelyeket a nevelés más módon nem támogatott feladataira kellett fordítani. Hangsúlyozzuk, hogy öt éve a kormány egy szót sem ejtett az iskolai nevelés fontosságáról, nemhogy bármit is tett volna e téren, márpedig a gyerekek, az ifjúság idejük meghatározó részét töltik az iskolában, órán és napköziben, és nem nőhetnek, mint a dudva, a pedagógus szerepe meghatározó, miközben tudjuk, hogy mind súlyosabbak az iskolai magatartási problémák, amelyek nem csak az iskolai oktatás eredményességét fenyegetik. A kormánypárti képviselők érvként hozták az óraszámemelés mellett, hogy korábban, amikor alacsonyabb volt az óraszám, az sem eredményezte a pedagógiai munka javulását, amit a PISAmérés romló eredményei jól mutat nak, és amit Hiller miniszter úr is készségesen elismert. A kormánypártok azt felejtik el hozzátenni, hogy az elmúlt években folyamatosan változtak az oktatás feltételei, olykor egészen sokkolóan. A kormány reformdühében a közoktatási törvény évi kéthárom módosítását sem átallotta az elmúlt öt esztendőben, nem egy pontját a törvénynek háromszornégyszer is módosították, olyannyira nem tudta a kormány, hogy mit akar. Az oktatásügy évek óta viharban hányódó hajóhoz hasonlít, amelyiket a kormányos pánikba ese tten rángat. Másodszor: hatalmas intézményátszervezésekre, összevonásokra, iskolamegszüntetésekre került sor, eközben szakmai feltételek megteremtése nélkül az igen eltérő helyzetű tanulók integrációját erőltették pusztán adminisztratív eszközökkel. A peda gógusok és a gyerekek egyaránt nehezen teljesítenek egy ilyen helyzetben. Nyilvánvaló, hogy az az oktatási rendszer, amelynek valamennyi elemét egyidejűleg drasztikusan átalakítják, arra teljesítményromlással reagál. A kormány gyökeresen új nemzeti alaptan tervben kodifikálta pedagógiai rögeszméjét. Ez is annak a kapkodásnak a része, amely mellett az iskolák nem tudnak nyugodtan dolgozni, mert helyette pedagógiai tevékenységük alapjainak átalakításával kell birkózniuk. Mindeközben a valódi tartalmi reform vé gigvitele, amely a '90es évek közepén kiadott nagy gyakorlati bevezetését jelentette volna, és a polgári kormány alatt elindult, a tárca hozzá nem értésén és tehetetlenségén megfeneklett. Az elmúlt években a kormány mélységesen megalázta, semmibe vette a pedagógusokat, szakmai kérdések sorában döntött a fejük felett és megkérdezésük nélkül. Minden értelmes vállalatvezető tudja, hogy megalázott, megsértett, lenézett beosztottakkal nehéz profitot termelni, csak olyanokra lehet építeni, akik azonosulni tudnak a vezetés céljaival. Különösen igaz ez olyan foglalkozások esetén, ahol a dolgozó személyisége a siker záloga. Ha a munkavállalók tömegei nem értenek egyet a vezetés felfogásával és módszereivel, nem bennük van a hiba. Elfogadhatatlan tehát, ha a szeptemb erben bevezetett óraszámemeléssel a pedagógusokat és azon keresztül a gyerekeket kívánják büntetni ahelyett, hogy levonnák elhibázott oktatáspolitikájuk
