Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Hock Zoltán (MDF) - az egészségügyi miniszterhez - “A fejkvóta megállapításának rejtelmeiről” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1069 forrásreallokáció, azaz az újraosztás eszköze a pénztárak felé, az az elv, amely megmondja azt, hogy az egyes pénztárak a hozzájuk tartozók összetétele alapján, csoportos jellemzői alapján mekkora összegben részesednek ebből a közös alapból. Ezt a ren dszert egyébként nagyon sok helyen használják, használjuk Magyarországon is, hiszen például '92 óta fejkvótával finanszírozzuk a háziorvosokat, '99 óta az irányított betegellátásban használjuk, és nemzetközileg is nagyon gyakran használt módszer, mert gyak orlatilag olyan módszer, amivel fenntartható a kockázatközösség, megoldható a méltányos forrásallokáció, illetve hatékony működést lehet elősegíteni. Ami nagyon fontos, hogy véleményünk szerint évente jogszabálynak kell rögzíteni a fejkvótameghatározás ké pletét, azaz magát a folyamatot. Évente jogszabálynak kell születni, pont azért, amire képviselő úr utalt, hiszen nagyon nagyok az országos eltérések az igénybevételben. Cél lenne az, hogy a mostani, rendkívül igazságtalan ellátórendszer különbségei elindu ljanak a kiegyenlítődés irányába. A kiegyenlítés alapvető eszköze az egészségügyi fejlesztés, amire közel 400 milliárd forint uniós forrás érkezik, de a fejlesztési forrásokból történt beruházásokhoz, hogy a valódi kiegyenlítés megtörténjen, azt követniük kell a forrásoknak is, azaz a forrásoknak, a fejkvótának is el kell indulni a kiegyenlítődés irányába. Aztán szintén folytatjuk egyegy percben. ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úré a szó. (16.40) HOCK ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a vá laszt. Tisztelt miniszter asszony, hát nem nyugtatott meg, tudniillik, ha évente fogják a fejkvótát módosítgatni, akkor azt gondolom, hogy minden lesz az egészségügyben, csak jogbiztonság és tervezhetőség nem, hiszen létrejönnek azok a biztosítók, amelyek üzleti terveket akarnak elfogadni, és nyilván perspektivikusan akarnak fejleszteni, beruházni és a rendszert működtetni. Ha ezt évente a költségvetési törvénnyel vagy éppen egyegy kormányhatározattal fogják módosítgatni, akkor gond lesz. Az nagyon nagy ké rdés számomra - és erre nem adott megnyugtató választ , hogy a kiegyenlítődés hogyan történik. Ha a fejlettebb központi régiót, Budapestet és Pest megyét le akarják ráncigálni a kevésbé fejlett országrészekhez, akkor nagyon nagy baj van. Illetve akkor is nagyon nagy baj van, ha a fejkvóta azt jelenti, hogy Budapestet hozzáigazítják a többihez, vagy kiegyenlítés keretében fogják a finanszírozást megoldani, mert akkor Budapesten, a központi régióban vélhetően óriási finanszírozási problémák lesznek, ami nyil vánvalóan nem cél, hiszen itt ami hiány lesz, az máshol többletet fog eredményezni. Ugyanakkor, ha megtartják a finanszírozásban a különbözőséget, akkor a kiegyenlítődés nem fog megtörténni, hiszen a bevételek nem nőnek, csak az elosztás színhelyei számosa n fognak növekedni, amitől még nem várható, hogy relevánsan érdemben javuljon az egészségügy színvonala. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Miniszter asszony következik. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Képviselő ú r, kivételesen sajnálom, hogy csak egy percem van, mert erről tényleg órákig lehetne beszélni. Amire nem válaszoltam, azt azért folytatnám. Maga a modellezés már nagyon régen elkészült, 2005 óta elérhető az ESKI honlapján egy nagyon részletes tanulmány arr ól, hogy hogyan kell fejkvótát számolni. Egyébként teljesen igaza van képviselő úrnak abban, hogy az a valódi dilemma és valódi probléma, hogyan lehet megoldani a különböző területek rendkívül különböző igénybevételi mutatóit, és ezt hogyan lehet kiegyenlí teni. Itt azonban nem elég önmagában az igénybevételt nézni,
