Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 18 (84. szám) - Vigh László (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Miért nem kezeli a MÁV partnerként a zalabéri lakosokat?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
70 Vasút utcai házai erősen megrongálódtak, megrongálódtak, hiszen pár méterre épültek a vasúti sínektől, és a fejlesztések következményeként a megnövekedett forgalom terhelését már nem bírják. Érdekesség, hogy a MÁV nem alkalmazta a kisaját ítás intézményét, holott nyilvánvaló volt, hogy a zaj- és egyéb ártalmak miatt lakhatatlan, egyben értéktelen állapotba kerülnek az épületek. Az igazi meglepetés pedig csak ezután következett, hogy a MÁV Zrt., miután nem fogadták el az ajánlatát, úgy döntö tt, hogy nem foglalkozik tovább az üggyel, és arra való tekintettel, hogy az épületek egy időben az akkori tanács tulajdonát képezték, átirányították a károsultakat kártérítési igényükkel az önkormányzathoz. Erre az igencsak meglepő fordulatra senki sem sz ámított, hiszen az önkormányzat, ha még akarna, sem tudna egy olyan ügyben segíteni, amelyben semmilyen módon nem érintett. Jelenleg itt tartunk. A MÁV az önkormányzatra, az önkormányzat - megjegyzem, jogosan - a MÁVra mutogat. A helyzet azonban nemhogy n yugvóponton nincs, hanem folyamatosan romlik, a házak már tényleg életveszélyessé váltak. Kérdezném a miniszter úrtól: miként létesülhet olyan állami beruházás, ami nem veszi figyelembe az érintettek életkörülményeire gyakorolt hatását? Mit javasol a minis zter úr a lakóknak, mit tegyenek? Miért nem kártalanítják a tulajdonosokat? Miért nincs következménye soha semminek? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre Kóka János miniszter úr válaszol . Parancsoljon! DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Képviselő Úr! A szóban forgó épületeket a MÁV 1970. január 1jétől átadta a zalabéri akkor községi tanácsnak. Ezekben lakásokat alakítottak ki és értékesítettek. Szeretném elmondan i, hogy ezek az épületek annak idején nem lakás céljára szolgáló ingatlanok voltak, ezért tudvalevő volt, ha átalakítják lakásokra, akkor a MÁV zajterhelését ott viselniük kell. Az értékesítő és a beköltöző lakók tudatában voltak ennek a zaj- és rezgésterh elésnek, hiszen számolniuk kellett a vasúti forgalom növekedésével és a vasút fejlesztésével is. A jelenlegi forgalom mellett valóban jelentős a zaj- és rezgéshatárértéktúllépés, azonban pontosan ez volt az oka, hogy annak idején ezek nem lakáscélú ingatl anok voltak, és nem lakáscélú ingatlanokként kerültek a MÁVhoz. Tervek készültek egyébként egy zajvédő fal kiépítésére is, ehhez azonban a lakók nem járultak hozzá. A ZalaegerszegBoba közötti pályakorszerűsítési beruházás egyébként környezetvédelmi és é pítési engedéllyel rendelkezik. A tervek véleményezésére a zalabéri önkormányzatnak volt lehetősége, ezzel azonban nem élt. Én azt látom, hogy itt a vasútnak és az önkormányzatnak meg kellene állapodnia ebben a kérdésben. Amennyiben erre nem kerül sor, akk or abban az esetben a vasúti közlekedés zavaró hatása által érintett lakók az igényeiket - ideértve a kártalanítás összegét is - polgári peres eljárás útján érvényesíthetik. A bíróság jogerős ítéletében foglalt kötelezéseknek a MÁV természetesen maradéktal anul eleget tesz majd, ha a MÁVot sújtja majd az ítélet, de álláspontunk szerint - tekintettel arra, hogy ezek alapvetően nem lakás céljára szolgáló ingatlanként kerültek az önkormányzat jogelődjének átadásra - a MÁVnak ez a probléma nem róható fel. Kösz önöm figyelmüket.
