Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
240 amelyeket ide hoztak a Ház elé, szeretném leszögezni, hogy két nagyon fontos területről van szó. Az egyik a szaktanácsadás. Csatlakozva ahhoz, amit Kis Zoltán képviselőtársam elmondott, valóban ez az egy ik kulcskérdés, amely különféle evolúciós lépéseken ment keresztül az elmúlt tizenhét évben is. Sajnálatos, hogy igazából még mindig nem látszik, milyen is lesz a szaktanácsadási rendszer. Valószínűleg ez is összefügg azzal - s itt mégiscsak ugyanarra a ké rdéskörre kell valamelyest utalni , attól függően más és más szaktanácsadási rendszert kell kialakítanunk, hogy kiket tekintünk célcsoportnak, és ott milyen feladatok merülnek fel. Nyilvánvalóan egy félig önellátó gazdaságnak vagy egy őstermelő körnek, de akár egy kisebb családi gazdálkodónak is egészen más típusú segítségre van szüksége, mint egy 10 ezer hektáros részvénytársaságnak, amely akár minden feladatra önállóan alkalmazhat embereket, akik figyelik a pályázatokat, kitöltik az adatlapokat, és a töb bi, és a többi. (15.50) Azt hiszem, talán ebben egyetérthetünk, hogy attól függően, kiket tekintünk célcsoportnak, egy egész másfajta tanácsadási rendszerről beszélhetünk. Képviselőtársam azt is elmondta, hogy milyen típusú rendszerek működnek a világban. Talán úgy is le lehetne fordítani, hogy van egy olyan megközelítés, ahol az állam vállal magára feladatokat. Van egy olyan megközelítés, ahol magántípusú vagy különféle szervezeti típusú tanácsadás valósul meg. Ehhez viszont az állam forrásokat rendel, hog y a gazda igénybe tudja venni ezeket a szolgáltatásokat. Ezt azért hozom szóba, mert ez a kétféle rendszer eltérő állami szerepvállalást igényel természetesen. Mind a kettő igényli az állami szerepvállalást, ha maga működteti ezt az intézményrendszert, meg az is, ha forrásokat kell biztosítani, hogy a gazda igénybe tudja venni adott esetben piaci típusú szolgáltatásként a szaktanácsadást. Ezt azért muszáj szóba hozni, és bizonyára megint meg fog róni államtitkár úr ezért, hogy talán nem a tárgyhoz tartozik, de az Új Magyarország vidékfejlesztési programban az európai vidékfejlesztési rendeletnek megfelelően szerepel egy olyan tétel, ami így hangzik - és a versenyképességi kategóriában szerepel, tehát kétségtelen, itt bizony versenyképességi kérdésről van szó , méghozzá általában a kisebbek versenyképességéről , hozzá tudjuke segíteni őket, hogy ebben a piaci versenyben meg tudjanak maradni. Az államnak fontos feladata ez, ha ez a csoport fontos. Itt van egy ilyen jogcím az Új Magyarország vidékfejlesztési pr ogramban, hogy “szaktanácsadási szolgáltatás igénybevétele”; humán erőforrás kategóriában, első versenyképességi tengely. Ha most a szereplők számát vesszük, akik potenciálisan itt jelenhetnek meg, akik rászorulnak erre a típusú segítségre, akkor bizony ez t nyilván államtitkár úr is tudja, vagy erről érdemes tán vitatkozni, az az összeg, amit önök voltak szívesek tervezni, hét évre bizony nagyon kevés lehetőséget kínál arra, hogy a gazdák igénybe tudják venni ezt a szolgáltatást. Itt, a tervben, amit Brüssz elbe kiküldtek, összesen 9,8 milliárd forint szerepel hét évre. Vitatkozhatunk, hogy mennyi a szereplő, de azért 200300 ezer egységről még mindig beszélhetünk, akkor is, ha az őstermelői kategóriát megharmadolják, ahogy ezt mondták, nagyon helyesen egyébk ént felülvizsgálva az őstermelői kategóriát. De azért, ha több százezer egységről beszélünk, akkor a 9,8 milliárd forint nagyon vérszegénynek tűnik hét évre, ami a teljes vidékfejlesztési terv 0,7 százaléka. Tehát nagyon nehéz lesz így helyzetbe hozni az a grárium szereplőit a szaktanácsadáson keresztül, ha a szaktanácsadás igénybevételére rendelkezésre álló források ilyen csekélyke mértéke jelenik meg hét éven keresztül. Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg megint, amire államtitkár úr is utalt az el őző törvény vitája kapcsán, hogy itt egyetértés lenne. Valószínűleg így is van, igaza van abban, hogy nekünk fejlesztenünk kell, az a baj, hogy a fejlesztést valószínűleg túl szűken értelmezve, csak a fizikai tőkére gondol a tárca. Ez abból derül ki, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban a fizikai tőkén van a források túlnyomó többsége, amihez a többség megint csak nem fér hozzá, államtitkár úr.
