Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
241 Nem a fejlesztésen vitatkozunk, amihez fontos lenne a szaktanácsadási szolgáltatás igénybevétele. E gyetértünk, hogy fejleszteni kell a magyar agrárgazdaságot és a magyar vidéket. A kérdés az, hogy ezt vajon a tömeg növelésével érjüke el, tömegáruprogramokkal érjüke el, 3040 százalékos volumennövekedéssel érjüke el, vagy egy minőségi szerkezetváltás feltételeit teremtjük meg, akár szaktanácsadási oldalról is. Egészen más típusú szaktanácsadásra van szükség, mondom még egyszer, ha az egyik, és egészen más típusú szaktanácsadási rendszerre van szükség, ha a másik stratégiát követjük. Most ezért vagyok k énytelen még egyszer szóba hozni, még akkor is, ha megint azt a bélyeget kapom meg, hogy papagájként ismételem önmagamat. Államtitkár úr, a szaktanácsadási rendszer alapvetően összefügg azzal, hogy milyen irányba akarjuk fejleszteni az agrárgazdaságot és a vidéket. Kell hogy legyen egy stratégiánk, ami az alapkérdéseket rendezi, és ehhez kell illeszteni a szaktanácsadási rendszert is - mint egy alapeszközt. A törvényünk - egyetértve Czerván képviselő úrral, aki a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsolta - egy kifejezetten jól sikerült törvény volt 1997ben, de szeretném mondani: 1997ben. Akkor indultak az EUcsatlakozási tárgyalásaink, az EUharmonizációs bizottságok akkor jöttek létre, akkor kezdtük tapogatni, hogy is néz ki ez a közeg, ahova bekerültün k, ráadásul ez a közeg közben állandóan átalakul. Miközben vannak nagyon jó elemek és stratégiai kérdések ebben a törvényben, legelőször is magát az agrárgazdaságfejlesztési törvényt kéne idehoznunk, és megbeszélnünk, hogy mik is azok az irányok, amelyeke t ebben a megváltozott piaci helyzetben, ebben a megváltozott európai közegben, ahova bekerültünk, ebben a gyors ütemben változó környezetben fejlesztenünk kéne, ezekhez milyen eszközöket rendeljünk, és ezt milyen szaktanácsadási rendszer tudná kellőképpen alátámasztani és kiegészíteni. Ugyanígy nem vitatom az adatszolgáltatás szükségességét. Ez is egy olyan kérdés, amivel foglalkoznunk kell, és ez is azzal függ össze, hogy egy Európai Közösség tagjává váltunk, ahol az Eurostat előírásainak valamilyen módon meg kell felelni. De a két dolog nagyon szorosan összefügg egymással. Valószínűleg a gazdák túlnyomó többsége nem képes önmaga ennek az adatszolgáltatási kötelezettségnek megfelelni, ha ehhez az állam közpénzekből nem ad segítséget, akár közszereplők fina nszírozásával, akár úgy, hogy forrásokat biztosít, hogy igénybe vegyék e tekintetben is a szaktanácsadást. Azért utalok ezekre a kérdésekre még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, mert nagyon nehéz egy '97ben elképzelt fejlesztési stratégiához hozzányúlni , még akkor is, ha annak nagyon tartós darabjai vannak. Mondjuk így, annak a kabátnak, amit akkor a legjobb tudásunk szerint és szakmai konszenzussal Magyarország megalkotott, vannak stabil elemei, de a kabát mégis tízéves. Egy tízéves kabáthoz úgy, hogy a kabáthoz hozzányúlnánk, hogy mi is a fejlesztés iránya, gombokat varrunk… - még akkor is, ha nagyon fontos gombokról van szó. Megint ide kell visszakanyarodjak, ezért is kértem szót, és elnézést kérek, hogy ezt itt szóba hozom. A törvényhozásban az itt me gjelenő erőknek kellene konszenzusra jutniuk abban, hogy mi is az iránya az agrárgazdaság fejlesztésének 2007ben; milyen körülmények vesznek körül bennünket, ebből Magyarország, az agrárgazdaság hogyan tud a legjobban kijönni, milyen fejlesztési stratégiá ra van szükség. Szerintem az egy jó alap, államtitkár úr, hogy megegyezhetünk, hogy fejleszteni kell az agráriumot. De nagyon súlyosan kéne vitatkoznunk arról, hogy vajon ennek mik az alapeszközei. Nyilván ezt is lehet úgy értelmezni, hogy én papagájszerűe n mindig ismétlem a mondandómat. Meg vagyok arról győződve, hogy egy Kárpátmedencében, amely egy változatos környezetet kínál, lehetőséget kínál arra, hogy egy sokszereplős és sokszínű szerkezetet alakítsunk ki, nem szabad volumennöveléssel foglalkoznunk. Értékben növeljük 3040 százalékkal a mezőgazdaság teljesítményét, ne tömegekben! Államtitkár úr is tudja, hogy nagyrészt pontosan azért szűnik meg az intervenció, mert a fölöslegek 90 százalékát ezzel a stratégiával mi magunk állítjuk elő. Nem lehet ebbe n a közegben így az európai forrásokhoz hozzáférni, és csatlakozni azokhoz a trendekhez, amelyek lehetőséget
