Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
226 azt, hogy több időt adva magunknak, alapjaib an végiggondolva valóban jussunk el a megoldáshoz vagy a megoldás közelébe. Én egyetlen dolgot szeretnék csupán: itt szó volt arról, hogy ez nem arról szól, miért nem a szűk szakmai ügyről beszélünk. Kedves államtitkár úr, az a meggyőződésem, hogy egy vita során vannak bizonyos kényszerítő körülmények. Mi is kényszerítjük magunkat arra, hogy igen, történelmi kötelességünk, hogy megállapodjunk. Akkor úgy gondolom, valóban tegyünk mindent fel egy lapra, mondjuk azt, hogy 17 évig nem sikerült, mérlegeljük az ö sszes körülményt, és akkor dolgozzunk, ha kell, egész nyáron, hozzuk be a Ház elé minden részletét átgondolva, mert indulatból, erőből, valamennyi magyar állampolgár érdekében biztos, hogy nem tudunk egy ilyen akut problémát kezelni. Nagyon körültekintően kell eljárnunk és nagyon sok önuralomra lesz szükségünk. Ezt nyugodt szívvel meg kellett hogy mondjam, és ez az őszinte igazság - így gondolom. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) (14.50) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Jakab képviselő úr. Kettő p ercben Ángyán József képviselő úré a szó. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Amennyire én visszaemlékszem, soha nem vontam kétségbe az ön fölkészültségé t. Tisztelettel arra kérem, hogy feltételezze rólunk, hogy elolvastuk a törvényt, és feltételezze rólunk, hogy valamelyest hozzá tudunk szólni ezekhez a kérdésekhez. Ez egy kiindulási alap. Nézze, másképp egy közösségben nem fogunk tudni konszenzusra jutni . A másik megjegyzése, ami a bajkeverő képviselőkre vonatkozik, és úgy látszik, hogy én is ebbe a kategóriába tartoznék valamilyen módon: ha az ország nyilvánossága előtt azokat a kérdéseket az ember nyíltan fölveti, ami az embereket foglalkoztatja, és ami súlyosan érinti ezeket a közösségeket, nos, ha valaki fölveti ezt, és ezt bajkeverésnek nevezi, akkor én örömmel vállalom, hogy én ilyen értelemben bajkeverő képviselő vagyok. Mondjuk így: próbaidős képviselő ebben a parlamentben, aki nem tudja, hogy a po litikai terepen hogy mennek a dolgok. Államtitkár úr bizonyosan jobban belehelyezkedett már ebbe a közegbe. (Gőgös Zoltán: Nem biztos.) Ami a papagájokat illeti, a papagájkommandót, hogy még egy ilyen jelzőt idehozzunk, kedves államtitkár úr, valószínűleg érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy ha föltételezem, hogy ezek értelmes emberek, ugyan miért vetik föl mindig újra azokat a problémákat. Nem lehetne az, államtitkár úr, hogy ezek a problémák nem oldódnak meg? Időről időre itt vannak előttünk. És miközbe n - bocsánatot kérek - piszlicsáré ügyekkel foglalkozik sokszor a parlament, és ezzel tölti az idejét, azonközben ezeket az ügyeket, amiket papagáj módra mindig idehozunk, mert súlyos helyzetbe juttatja a vidéket, ha nem oldjuk meg, ha ezt ön papagájkomman dónak minősíti (Gőgös Zoltán bólint.) , akkor én őszintén, örömmel vállalom, hogy a papagájkommandó szerepét vagyunk kénytelenek ebben a helyzetben eljátszani. Jelezni szeretném, államtitkár úr, hogy azok a dolgok, amiket fölvetettünk - például az Új Magyar ország vidékfejlesztési programmal kapcsolatban , kísértetiesen visszaköszönnek abban a kritikai elemzésben, amit az Európai Közösségtől önök kaptak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elkerülhettük volna az európai blamázst , ha komolyan veszik azokat a megjegyzéseket, amiket mi ezzel kapcsolatban papagájkommandóként ugyan, de itt a parlamentben önöknek többször elmondtunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) :
