Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz):
225 Azért mondtam azt, hogy végiggondoltuk mi alaposan ezt a vitaszakaszt. Szerintem a házbizottságban való megegyezé s az ellenzékre is valamilyen módon csak kellene hogy érvényes legyen. Miért vonjunk vissza valamit, amely tekintetében volt a házbizottságban egy megegyezés, hogy nyáron lehet gondolkodni a módosító javaslatokon? Mi értelme lenne az általános vita folytat ásának, ha nem a tárgyról beszélünk? A részletes vita legalább arra jó lesz, hogy akkor talán majd azokról a módosító javaslatokról beszélünk, amelyek ezt a törvényt ilyen értelemben érintik. Szerintem ennek a mentén sosem lesz konszenzus, ha emberek folya matosan ugyanazokat az ügyeket hozzák elő, mint a papagájkommandó, emlegetik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem voltak itt a vitában, képviselő úr, sem ön, sem ön, hát akkor most miről beszélgetnek itt folyamatosan? Folytatha tjuk, én nagyon ráérek, semmi baj, sőt bele is tudok menni ilyen ziccerekbe, csak szerintem nem erről szól ez a két törvényjavaslat. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. A képernyőn három, kétperces hozzászólásra jelentkező képviselő nev e szerepel: Ékes József, Jakab István és Ángyán József. (Gőgös Zoltán Font Sándorral konzultál.) Ékes képviselő úr, öné a szó. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárom, amíg az államtitkár úr is megnyugszik. Ha az ember a képeket összerakj a, az elmúlt hét éjszakai vitái alapján - akik részt vettek az állami tulajdon értékesítésével kapcsolatos vitákban, tudják - aggályok merülnek és merülhetnek fel, államtitkár úr. Ezt ön is nagyon jól tudja - nem véletlenül kerültek ezek a viták éjszakára. (Gőgös Zoltán: Most nem éjszaka van! Lehet, hogy jobb lett volna most is éjszaka!) Nyilván azért, hogy az állampolgároknak lehetőleg fogalmuk se legyen arról, hogy milyen állami vagyon értékesítésére fog sor kerülni. Most nagyon őszintén megmondom: ha azo kban a problémákban, amelyeket Kis Zoltán saját maga is felvetett - pedig kormányzati oldalhoz tartozó frakció tagja Kis Zoltán , ha ezekben az alapkérdésekben nem tudunk megegyezni, és az alapkérdéseket nem tesszük hozzá az nemzeti fejlesztési tervhez, a vidékfejlesztési tervhez, tulajdonképpen amit most a talajvédelemről beszélünk és a kft.k esetleges földterülethez való jutásáról… (Gőgös Zoltán: Azt se tudja, mik az alapkérdések! Összevissza beszél!) De államtitkár úr, a parlamentben egyszer már azt is meg kellene hallani és meghallgatni (Gőgös Zoltán: A törvényben ez van!) , amit az ellenzék hosszú idő óta, most már évek óta mond, és abban lehetőleg legalább a konszenzus széli állapothoz jussunk el, nem tovább. Mindig kiragadunk egyegy törvényhelyet, é s megpróbálunk abban valamilyen egyezségre jutni úgy, hogy önök megszavazzák, de az egészet kellene már egyszer tényleg áttekinteni és abban rendet rakni. Utána jöhetne a részletekbe nyúló törvények parlament elé terjesztése, amikor az alapkérdésekben meg lehet állapodni. Tartok tőle, és félek attól, hogy ez sem fog igazodni a végrehajtás területén ahhoz az egészhez, amelyről idáig megpróbáltunk beszélni. A legnagyobb probléma ott van, hogy kiragadunk egyegy részt, abból megpróbálunk törvényt alkotni, ami majd a végrehajtás területén az egész sántítani fog. Ez a legnagyobb probléma egyébként. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Ékes képviselő úr. A FideszMagyar Polgári Szövetség képviselője, Jakab István képviselő úr következik. JAKAB ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet. Kedves Államtitkár Úr! Nyugodt szívvel mondom, őszintén, valamennyiünk érdeke, hogy meg kell egyezni. Még egyszer aláhúzom: a saját frakciónkban is korlátoztuk a képviselőtársainkat, hogy a föl dtörvényt addig ne nyissuk meg, addig ne menjünk bele, amíg érdemi és mindenki által elfogadható koncepció mentén a kontúrokat nem tudjuk meghatározni. Tehát ha mi magunkat korlátoztuk, akkor talán joggal kérjük
