Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 6 (54. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
884 hogy a magyar társadalomnak, senkinek, se m kormányoldalnak, sem ellenzéknek nem az az érdeke, hogy ezeket a feszültségeket szítsuk. Hozhatjuk a vidékfejlesztési terv példáját ide ebből a szempontból, mert bizonyos értelemben jó példa, bizonyos értelemben állatorvosi lónak minősíthető, attól függ, hogy ki honnan vizsgálja ezt a kérdést. Kérem, 2005 februárjában már volt a fejlesztéspolitikai kabinetnek egy eldöntött iránya, hogy milyen jogcímeket fog megjelölni, és milyen irányba fogja a forrásokat elosztani. Majd ezt követően a fejlesztéspolitikai kabinet 2005 szeptemberében ugyancsak tárgyalta a forráselosztás kérdését és a prioritásokat, a stratégiát, és rögzítette a fő irányokat. Jelezni szeretném, ekkor a magyar társadalom semmit nem tudott erről az egészről, sem azt, hogy milyen lehetőségek va nnak, sem azt, hogy a kormány már eldöntötte volna, hogy merre tart a vidékfejlesztés ügye. (15.30) 2005 szeptemberében megjelent az EMVArendelet, ami szabályozza a lehetőségeket, és miután kiderült az, hogy a kormány szinte eldöntötte, hogy milyen irányb a akar továbbmenni, anélkül, hogy az érintett csoportok erről bármit is tudtak volna, fölszólítást kapott a kormányzat, hogy terjessze az elkészült anyagokat a monitoringbizottság elé. Ez az a társadalmi szervezet, társadalmi testület, amely hivatott felüg yelni a vidékfejlesztés körüli forrásallokációt, az elosztás elveit, és a többi, és a többi. Ennek következtében 2005 decemberében egy rövid tájékoztatót volt kénytelen adni a tárca a monitoringbizottság ülése előtt, majd miután több felszólítást kapott, h ogy hozza nyilvánosságra azokat az adatokat, azokat a tényeket, azt a tervet, ami erre már elkészült ekkorra, ennek ellenére nemhogy a társadalom nem kapta meg a részletes pénzügyi kalkulációkat is tartalmazó terveket, hanem a monitoringbizottság tagjai se m juthattak ehhez hozzá. 2006 júniusában az itt zajló vitában én magam fölmutattam azt az anyagot, talán emlékeznek rá képviselőtársaim, 2006. május 30ai dátummal, ami részletesen taglalja már a pénzügyi tervet is, a forrásallokációt is, mindent. És akkor , ne haragudjon, államtitkár úr, azt volt szíves nekem jelezni, hogy ez az anyag nem létezik. (Gőgös Zoltán: Nem is.) Ezt követően augusztusban nyilvánosságra került egy brosúra, ami nem más, mint egy európai étlap, az EMVArendelet rendelkezéseinek egy sz ínes, fényképes változata. Annál semmivel nem több, mert ezek a jogcímek szerepelnek az európai vidékfejlesztési rendeletben. Annyival lett volna több, ha megmondja, hogy melyik jogcímre mennyi forrást szán. De ha megnézik ezt a brosúrát, amit itt a kezemb en tartok, ebben egyetlen adatot erre vonatkozóan nem találunk, csak azt, hogy a négy tengely között milyen forráselosztási arányok lesznek. De hogy melyik jogcímre mennyit, ami a vidéknek különböző hatású eszköze lehet, erről egy szó nincs ebben. Ez ment társadalmi vitára. Ki az a bolond, aki azt mondja, hogy az európai jogcímek, amiket itt felsorolnak, az nem megfelelő nekünk? Hát hogyne azt mondta volna mindenki, hogy ez teljesen rendben van, és nagyon örülünk neki, hogy egy ilyen terv elkészült? A lénye ge a forrás lett volna. Az nem került nyilvánosságra. Elkészült most, tehát februárban egy újabb ilyen brosúra, ami újra társadalmi egyeztetésen van a tárca megfogalmazása szerint. Ebben sincs az a pénzügyi táblázat, amiből én itt adatokat mondok. Megvan e z az anyag, de nem tárja oda a közvélemény elé, nem akarja megvitatni igazán az elosztási arányokat a társdalommal, se a parlamenttel, jelezni szeretném, mert nem hozza ide a tárca a parlament elé az Új Magyarország vidékfejlesztési tervet, se a roadshow s orán a társadalommal, az érintett csoportokkal. Itt még mindig nincs szó arról, hogy mire mennyi pénz fog kerülni ebből a tervből. Tehát ezen az alapon mondja az ember azt, hogy hát valóban jó volna egy társadalmi párbeszédet folytatni erről, mert annál so kkal nagyobb ez az összeg, és a lehetőség főleg, hogy ezzel ne éljünk. De könnyen előfordulhat az, hogy bizony nem azokhoz a csoportokhoz jut ilyen körülmények közt a forrás, akik végül is az eredeti célnak megfelelően képesek lennének a vidék gazdaságát é s társadalmát megerősíteni. És ha szabad, akkor egy következő hozzászólásban szeretném még néhány gondolattal ezt kiegészíteni. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
