Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 6 (54. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
883 jutásban és a versenyképes méret kialakításában az adja, ha valódi szövetkezetet hoznak létre, ami tehát azt jelenti, hogy teljes a gazdálkodási önállóság, de a tárolásra, a feldolgozásra, a kereskedelmi tevékenységre társulnak, hogy így érjenek el egy olyan versenyképes méretet, amelyne k segítségével föl tudják venni akár a multinacionális cégekkel is a piaci versenyt. Tehát a piacra jutásukat ez az egyetlen módszer oldja meg, ezért mi minden erővel eddig is támogattuk, ezentúl is támogatni fogjuk. Amit mi nem támogattunk és nem támogatu nk, azok a nagy latifundiumok, a tőkés társaságok. Teljesen más a motívuma ott a birtok növelésének, ezért azt gondoljuk, hogy a klasszikus szövetkezés éppen hogy a latifundiumokká válást, a kicsik kiszorulását hivatott megoldani, ezért minden erővel támog atni gondoljuk a szövetkezést. Ez lett volna az a kétperces mondandóm, amit először szerettem volna reakcióként elmondani. Miután sok kérdést megvitattunk az elmúlt alkalommal, egy szeletét szeretném idehozni még a vitába az előkészítő folyamatnak, talán í gy is mondhatnám, a társadalmi nyilvánosság kérdését. Ezt, ahogy Európában is alapkérdésnek tekintik, azt gondolom, hogy mi is alapkérdésnek kell hogy tekintsük. Speciálisan a vidékfejlesztés esetében 1400 milliárd forintnyi lehetőség - így mondom inkább - áll az ország rendelkezésére, ha igénybe tudjuk venni, és azok a célcsoportok, akik ezt igénybe vehetik, valóban olyan helyzetbe kerülnek az állam és az érdekképviseleteik segítségével, hogy képesek lesznek pályázni, képesek lesznek igénybe venni ezeket a forrásokat. Jelezni szeretném, és remélem, most már miniszterelnök úr sem így gondolja, hogy azokból a forrásokból, amelyek a vidékfejlesztésre rendelkezésre állnak, amelyek a gazdatársadalom és a vidék számára rendelkezésre állnak, bizony az európai rend szer szerint nem lehet sem fiataltámogatást, sem nyugdíjakat kreálni, azt bizony a nemzeti kormányoknak kell megoldania. Volt egy idő, amikor így vetette föl miniszterelnök úr a kérdést, hogy kitől vegyem én el azt, amit a parasztoknak oda kéne adni. A fia taloktól, az idősektől? Szó nincs ilyenről. Az európai rendszer azt jelenti, hogy ezek normatív módon járnak a gazdatársadalomnak és a vidéknek, és ha a gazdatársadalom és a vidék nem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a forrásokat igénybe tudja venni, a ttól nem lesz jobb se a fiatalnak, se a nyugdíjasnak. Ezt a forrást csak ez a kör veheti igénybe, ezért rendkívül fontos, hogy a legnagyobb nyilvánosságot biztosítsuk a tervezési folyamatban is, hogy jól mérjük föl, hogy milyen jogcímekre mennyi forrásra v an szükségünk, és majd a végrehajtás során hozzuk helyzetbe az érdekképviseleteket, hogy tájékoztatni tudják a gazdatársadalmat a lehetőségekről, hozzásegítsék őket ezeknek a forrásoknak az igénybevételéhez. Ebből a szempontból már nem vagyok annyira nyugo dt, de talán még annyi megjegyzést megenged nekem Paizs József képviselőtársam az előző kérdéskörhöz, hogy a szövetkezés miért is fontos. Ezzel kapcsolatban nem tudom megállani, hogy ugyanakkor, miközben egyetértek, meg ne jegyezzem, hogy erre a jogcímre a z Új Magyarország vidékfejlesztési program mindösszesen 1,41 százaléknyi forrást szán a teljes forráskeretéből hét évre. Ha valóban komolyan gondoljuk a szövetkezést és a csoportos megjelenését a kicsiknek, akkor ennél valamivel talán többet kellene adni a hhoz képest, mint amit a tőkés társaságok fizikai tőkéjének fejlesztésére 38 százalékban határoz meg ez a terv. Ezt sajnos nem tudom nem megemlíteni. Nagyon dicséretes az a szándék, hogy a kormányoldal támogatni szeretné ezt a bizonyos szövetkezést, de enn ek az a feltétele, hogy ez működjön is, hogy forrásokat kell sajnálatos módon odatenni, annál sokkal több forrást, mint amennyi itt van. Én megjelölném nyugodtan, ahogy erről beszéltünk is, az ellenpólusnak a tőkés társaságok tőkeéhségét. Nem feltétlenül a zt kell vidékfejlesztésből kielégíteni, nem részvénytársaságok részvényeseinek akarunk extraprofitot a vidékfejlesztésből, hanem a vidék gazdaságát és társadalmát szeretnénk megerősíteni. A társadalmi nyilvánosság kérdéséhez, ha szabad, néhány dolgot azért csak meg kellene említenem. Ez a jövőre nézve is tanulságokkal szolgál. Ugyanis, ha a tervezés nem közösen történik, és nem egyetértésben történik, a későbbiekben ebből mindig konfliktusok támadnak, és azt hiszem,
