Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 5 (53. szám) - Lukács Zoltán (MSZP) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Milyen programsorozattal kapcsolódunk be az esélyegyenlőség évéhez?” címmel - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: - ELNÖK (Harrach Péter): - LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP):
712 KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr kérdése rendkívül aktuális, hiszen é ppen a mai napon van a hazai esélyegyenlőségi év nyitó partnerrendezvénye, ahol is mindazokkal egy közös nagy konferenciát bonyolítunk - a reggeli órákban kezdődött ez az összejövetel , akik műhelymunkában, civil szervezet keretében vagy akár csak személy es elkötelezettségük kapcsán a megelőző években e tevékenységben vállaltak szerepet. Az egyenlő esélyek éve az egész Európai Unióban éppen a partnerségről szól. Arról szól, hogy azon túl, hogy itt nálunk, Magyarországon is a rendszerváltást követő időszakb an az intézményi és jogi keretek kialakultak, társadalmi megrendeléssé tudjuke tenni ezeket az új, sokak számára még új európai értékeket, a befogadás értékeit. Miközben azt mondhatom önnek, hogy sokat léptünk előre az elmúlt tizenegynéhány évben az esély egyenlőség kérdéseit illetően, valóban sok még a leckénk, hiszen létező diszkrimináció sújt sokakat, elsősorban - tapasztalataink szerint - legpregnánsabban éppen a munka világában, a munkaerőpiacon. (14.50) Látjuk jól, hogy százezreket érint a diszkriminá ció a roma közösség köréből, talán 10 százalék az aktivitás az ő körükben, miközben a társadalmi többség 6465 százaléka ott van a munkaerőpiacon, és szuverén emberként a saját teljesítményéből boldogulhat. De ugyanezt tapasztalhatjuk az oktatási szegregác ió kapcsán. Munkaerőpiaci diszkrimináció sújtja a kisgyermekes családanyákat, nőket. Gondot jelent a fogyatékosok munkaerőpiaci integrációja, és persze tetten érhető - bár keveset beszélünk róla, nem transzparens a kérdés ma még - sajnos a családon belül i erőszak, és nem elfogadottak széles körben a melegek vállalt kapcsolatai. Sok diszkriminációs kérdés tehát bár intézményesen és jogszerűen rendezett, de a társadalmi többség támogatását a diszkriminációval való szembehaladás ma még nem bírja. Ezért tehát ez az év ismeretterjesztésről és cselekvésről és partnerségről szól. Nos, ami a cselekvést illeti, ott a legfontosabb eszközrendszert a fejlesztési programok jelentik. Azért szerencsés, a mi térségünk szempontjából azért különösen szerencsés, hogy az Unió ezt az évet tette az esélyegyenlőség évének, mert ez az év az, ami a mi életünkben a legnagyobb fejlesztési programokat, európai forrásokból a legnagyobb programokat indítja el, és nyilvánvalóan felvetődik az a kérdés, hogy azzal a 800010 000 milliárddal milyen értékeket valló, milyen módon együttműködő országot szeretnénk kialakítani. Nos, éppen az esélyegyenlőségi év határozza meg ezeket az új emberi együttműködéseket. A másik oldalról pedig nyilvánvaló, hogy a programokban metszetként képesek vagyunk p éldául a genderszempontokat, a nőkférfiak egyenlőségének kérdését érvényre juttatni, magyarán: egyrészt általában a fejlesztés irányait összehangolni az esélyek évével, másik oldalról pedig a konkrét fejlesztésekben érvényesíteni ezt a szempontot. Úgy lát om, hogy ez egy nagyon nagy kihívás Magyarország számára. De Magyarországot megváltoztatni, európaivá tenni úgy, ahogy Csengey Dénes fogalmazta a kilencvenes évek elején, hogy “Európába, de mindahányan!”, ennek a követelménynek megfelelővé tenni, éppen ez az év közös törekvése. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem a képviselő urat, elfogadjae a választ. LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP) : Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen a válaszát, és azt gondolom, hogy azok a k ulcsszavak, amelyeket az Európai Unió, illetve az európai gazdasági és szociális bizottság pont az európai év meghirdetése kapcsán elmondott, azok mind visszaköszöntek ebben a válaszban. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan speciális problémákkal is lehetős ég lesz foglalkozni, mint a halmozott hátrányosság, ami azt jelenti, hogy egy adott hátrányos helyzetben levő közösségen belül halmozottan hátrányos személyekről van szó. Erre példának hozza az Európai Unió például a
