Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP):
669 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétéves időszakot ölel át ez a beszámoló, és erről a beszámolór ól, amit a kisebbségi hivatal állított alapvetően össze és elmondhatjuk, hogy egyrészt követi az eddigiek szerkezetét, ahogy az eddigiek világosak és áttekinthetőek, beszédesek voltak, erre a beszámolóra vagy erre a jelentésre is igaz ez. Én a mondandóm so rán először ennek a kétéves időszaknak az általam fontosnak vélt eseményeit villantanám föl. Részben szóba hozok olyan dolgokat, amiket államtitkár úr az expozéjában is megemlített. Utána szeretnék három olyan kérdéssel foglalkozni egy kicsit más megközelí tésben, mint ahogy az anyag tárgyalja, és az a három megközelítés anyagi kérdésekről szólna, médiáról és oktatásról. Az persze kritikai megközelítés lesz. Ez az időszak, amiről ez a beszámoló vagy jelentés szól, amit úgy nyugtázhatunk, hogy van egy kisebbs égi törvényünk, ráadásul ez alatt az időszak alatt lesz az a kisebbségi törvény tízéves. A kisebbségi törvény működésének már valamilyen jegyeit azért meg lehet állapítani. Tettünk is ebben az időszakban erre kísérletet, többek között azért, mert tudtuk, h ogy mit hozott a kisebbségi törvény és hol vannak hibái, ezért akartunk és kellett is a kisebbségi törvényen igazítani. A jelentés azt mondja, hogy maga a kisebbségi törvény lendületet vagy újabb lendületet adott a nemzetiségi közéletnek, ezzel egyetértek, ez így van. Ez tetten érhető azokon a településeken, ahol kisebbségiek élnek, már csak azért is, mert behozta a kisebbségi képviselő intézményét. Több ezer ember képviselőként jelent meg a közéletben, több mint 1300 településen vannak ott ezek a kisebbség i képviselők és kisebbségi önkormányzatok. Ez a magyar településeknek több mint egyharmada, és jól vagy rosszul, de valamifajta jogi keretet ad a kisebbségi törvény kisebbség és többség jogilag szabályozott együttműködésének. Tíz év után joggal fogalmazódo tt meg annak az igénye, hogy a kereteken változtassunk. Hogy ez mennyire sikeredett és hogyan sikeredett, ezt majd az idő eldönti. Én azt gondolom, hogy amit magán a kisebbségi törvényen igazított az Országgyűlés részben ebben a ciklusban, ebben a tárgyalt időszakban, az valószínűleg előremutató. Ami a választásokkal kapcsolatban történt, ott is azt gondolom, hogy alapvetően jó irányba mozdult el az Országgyűlés, mert a kisebbségi törvény tízéves működése után végre sikerült az alkotmány irányába elmozdulnu nk. Itt arra utalok, hogy végre csak a kisebbségi közösséghez tartozók választják meg képviselőiket. Az más kérdés, hogy a szabályozás sikeredette tökéletesre, és nem a közösséghez tartozók surranópályán még mindig valamilyen módon bekerülhetnek ebbe a re ndszerbe, de mégsem olyan látványosan, mint azt korábban tettük. Korábban itt a parlamenti pártok között, köztük az én képviselőtársaim, mármint akikkel egy frakcióban voltam - a frakciószövetségre gondolok, és nem a KDNPről beszélek, hanem a Fideszről - nagyon nagy eredményként könyvelték el a szimpátiaszavazás rendszerét, ami nyilvánvalóan mindig is alkotmányellenes volt, de ezt a gyakorlatot követte egy darabig ez az ország. Erre az időszakra esik - mint említettem - a kisebbségi törvény módosítása. A j elentés is megfogalmazza, hogy 95 százalékos többséggel követtük ezt el. Megjegyzem, akkor is figyelmeztettük néhányan az Országgyűlést arra, hogy amit majd el fogunk fogadni, az alkotmányellenes lesz; teljesen nyilvánvalóan ez be is igazolódott. Utána ezt a hibát korrigálva megint nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés a törvényt, amit persze üdvözölni lehet. Ennek az időszaknak egy vívmánya, amit államtitkár úr is kiemelt, és én is megemlítem, hogy létrejött egy olyan alap, ami lehetőséget biztosít a kisebbségi önkormányzatok, az országos kisebbségi önkormányzatok számára, hogy intézményt tudjanak átvenni, alapítani és működtetni. Hisz az egész törvénymódosításnak ez volt az indoka, hogy tartalmat adjunk a kisebbségi autonómiának. Kisebbségi autonómia intézmények fenntartása nélkül nagyon féloldalas. Tehát a legnagyobb pozitívumát a törvény módosítása mellett az intézményalap és az intézményalap által generált mozgássor jelenti. Kétségtelen, hogy eredménynek tekinthető az, hogy ma már az országos önkorm ányzatok működésében vagy részbeni működésében van 30 fontos intézmény.
