Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
568 embernek igénye van, tessék, pályázzon, csak nem tudom, hogy az Európai Unióban talále olyan pályázatot 80 százalékos támogatással, hogy öt embernek fenntartsanak három vagont. Ez nem vonatkozik a cargór a, tehát ne tévesszük össze. Ahol ipari beruházás vagy ipari park van, ott maradnak ezek a vonalak, és nyilvánvalóan azok fenntartása annak a költségét terheli, akinek az érdekét szolgálja. Ez is a vidékfejlesztés. Tehát egészen komplex dologról van szó, a mi nyilvánvalóan ebben a törvénytervezetben így nem kerül kifejtésre, nem is kerülhet kifejtésre, mert nem ez a dolga. De ha azt mondjuk, hogy a törvényi szabályozásban szeretnék az agrárgazdaságot, a vidékfejlesztést megcsinálni, akkor ehhez nekünk nyitva áll az út. Az első: a kormányprogram, amikor megszavazzák a kormányprogramot. Ha a kormányprogram nem mond semmit a vidékről, nem mond semmit az agráriumról, nem biztos, hogy nyerő lesz a Házban. Ha mond valamit, akkor a kormányprogram alapján kell azokat a jogszabályokat itt megalkotni, amelyek a stratégiai döntéseket tartalmazzák. A kormányprogram optimális esetben négy évre szól, de vannak még optimistábbak, akik azt mondják, hogy igazítják a kormányprogramot a 200713as európai uniós költségvetési idő szakhoz, ami egyébként helyes, hisz itt résztervezésnek oka nincs, és ha okosak a kormányok, akkor ahhoz igazodva egymás dolgát folytatják és viszik tovább. Itt kiosztásra került ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program, ezt megkaptuk a mezőgazdasági bizottság ülésén is. Ez egy orientáció. Ez azokat az irányokat mutatja meg, amelyek alapján ez a törvénytervezet, ami itt van, az eljárási rendet szabályozza, miszerint a programba beleférő elemek ennek a rendszernek a segítségével jutnak majd el az érint ettekhez. A kritikában még az is megfogalmazódott, hogy a stratégiai tervek és a vidék, illetve a közvetlen, közvetett támogatások sorsa hosszú távú törvényi szabályozásban jelenik meg. A költségvetésben végül is megjelenik, mert ott szoktunk vitatkozni, m eg szoktunk olyan átcsoportosítási kérelmeket opponálni, amelyekről oly sokat vitatkoztunk már, hogy mi az, ami az állattenyésztésnek ebből át kell hogy kerüljön, vagy mi az, ami az intenzív termelés irányát mozdítja meg. Itt jön a monitoringbizottság prob lémája. Nem olyan kis dolog ez! Én láttam, hogy az államtitkár úr nem örült annak, amikor Ángyán professzor úr a monitoringbizottság ügyét felhozta, mondván, hogy itt a civil kontroll így vagy úgy érvényesül. Én megértem azt a monitoringbizottsági döntést, amely az átcsoportosítás… - ez nem ennek a kormánynak szól, tehát itt nincs Gráf és Gőgös úrnak ebben semmiféle elmarasztaló, bíráló megjegyzésem, pikírt szövegem; az előzőhöz van. Amikor a monitoringbizottság egyértelműen kiáll amellett, hogy a vidékfejl esztési összegeket ne csorbítsuk már, mert az Európai Unióhoz most még egyszer vissza kell menni kuncsorogni, és lehetséges, hogy elveszítünk egy fél évet, vagy ne adj’ úristen, a bizottság nem hagyja jóvá az átcsoportosítási kérelmet, programok csúsznak - mint ahogy be is következett , majd a monitoringbizottságot úgy hívják utána össze, hogy végül is a monitoringbizottság nem volt teljes. Tehát ebben a törvényben a monitoringbizottságnak meg kell adni a garanciát, és ezt nagyon jól tudja államtitkár úr é s csinálja is, mert az államtitkárnak ez a dolga, hogy ott ücsörög mindenféle érdekképviselettel, szakmai szövetségekkel hajnali kettőig, megpróbálja őket győzködni, utána kimegy, magukra hagyja őket, jól összeverik egymást, majd visszamegy, és békebírókén t kiosztja az észt. De ez hozzátartozik ahhoz, hogy ezek a döntések végül is elfogadottak legyenek, illetve mondhassa azt nyugodtan a minisztérium, hogy bocsánat, én minden társadalmi egyeztetést lefolytattam, nem sikerült a szereplőknek megállapodniuk egy mással, így ha tetszik, ha nem, én kimondom a verdiktet, ha meg megállapodtak, annak meg csak örülni kell. A másik, amit joggal tettek itt szóvá, itt nagyon kőkeménynek kell lenni: a nyilvánosság, ugye. Itt nincs különbség, hogy én most pályázatosan szerze me meg azt a pénzt, vagy a normatív támogatásokban kapome meg. Emlékezzenek arra, kedves barátaim, hogy még itt a parlamentben is különböző gyanúsítgatások voltak, illetve volt, aki alappal ment az előző ciklusban, hogy ki milyen támogatást kapott, és ak kor az egyik azt mondja, hogy bocsánat, ez egy normatív támogatás volt, nekem ez jár, a másik meg azt mondja, hogy nekem is járt volna, csak én nem kaptam meg, és akkor
