Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
567 úton kell mennünk. Enne k az arányait nem jelöli ki valóban, tehát itt azon lehet vitatkozni, amit a miniszter úr a bevezetőjében mondott, hogy a 3040 százalékkal való dömpingtermelés, tehát a közvetlen piaci termelési volumen mennyiben jó vagy aggályos. (11.20) Én ezzel óvatos lennék. Szeretem ezeket a kifejezéseket, államtitkár koromban én is mondogattam ilyeneket, hogy a Magyar Köztársaság mezőgazdaságának az 1988as szintet kell elérnie. Na most, ha a ’88as szinten lennénk azzal a 10 millió sertésünkkel, körülbelül 1 millió szarvasmarhánkkal és az ehhez tartozó baromfiállománnyal meg tömegtakarmánnyal, hát megnézném, hogy adjuk el, mert hisz miniszter úr is beszélt arról - joggal és okkal , hogy bizonyos termékek ugyan olcsóbbak a környezetünkben, de mi meg jobbak vagyunk. H a a piac ezt is már így fogja értékelni, hogy jobbak vagyunk, akkor azt mondom, hogy menjünk el azzal a 30 százalékkal. Na most óvatosan! Ebben meg valóban igaza van az ellenzéknek, amikor azt mondja, hogy akkor a szortimentet próbálom bővíteni, és a struk túrát át akarom alakítani - mint ahogy ezt államtitkár úr ezerrel elindította a gabonánál és az olajos növényeknél, hogy testvérek, nincs annyi állat, nem tudjuk megetetni, vagy azt mondjuk, hogy visszafogjuk a szántóföldi növénytermesztést, amit mondjuk 2 025 aranykorona fölötti földeken vétek lenne, viszont 17 alatt meg már rég nem kellene csinálni. És az agrárkörnyezetgazdálkodási támogatásoknál azt mondjuk, hogy hú, de szép dolog, testvéreim, 1,2 millió hektárra kiosztottuk ezt a pénzt. Csakhogy nem az okra a területekre osztottuk ki, ahova ezt célozta volna az Európai Unió, céloztuk volna mi, hanem aki közelebb volt a tűzhöz, jobban rá tudott ugrani, az bejelentkezett, meglett, ki lett osztva, és öt évig most ezen nem nagyon lehet változtatni. Tehát eze ket a problémákat igenis lehet rendezni, és lehet a költségvetési törvényben is. A költségvetési törvényben mindig megjelenik az adott évben az a jogcímrendszer, amely már orientálja és irányítja az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés adott évi költségeit. Hogy ezek az arányok jóke, ezen megint lehet vitatkozni. Én is inkább Ángyán professzor véleményét osztom, hogy inkább a vidékfejlesztés felé adjunk több pénzt, mint a közvetlen termeléshez, még inkább az extenzív támogatás, Alföldprogram, Homokhátság. L ehetne sorolni azokat a programokat, amivel itt ezerrel küzdöttünk. Ennek a megvitatása a mai napon lehetséges, csak még egyszer mondom, nem ennek a törvényi előterjesztésnek a témája, tehát azt gondolom, hogy ezt ma úgyse tudjuk lerendezni. Itt majd oda k ell figyelnie a minisztériumnak, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket kiad, és azokban a rendeletekben, amelyekben a támogatási jogcímeket meghatározza, hosszú távon kiszámíthatóan egy szerkezetátalakítási orientáció is meginduljon, amellett, hogy a minis zter úr azt mondja, hogy ő még szeretné 30 százalékkal növelni az intenzív termelési volument, meg ehhez a technológiát fejleszteni, amivel egyébként nekem sincs semmi problémám, de a vidék, az nem mezőgazdaságból áll. A vidéknek persze meghatározó eleme a mezőgazdaság, de ennél sokkal több: az infrastruktúra, a kultúra, népnevelés, közösségépítés területe, és nem utolsósorban egy olyan táj, amelyben élni is lehet, és ehhez nagyjából tudjuk, hogy milyen lehetőségek vannak abból az 14001500 milliárd forintb ól, amit vidékfejlesztésre költöttünk. Megjegyzem, csak egy pikírt megjegyzés itt a vasutakra meg a postára, hogy amit a piac nem tud, azt a helyiek is megcsinálhatják. Ilyen felajánlások történtek, professzor úr, postáknál, hogy ott a posta, ott a postásk isasszony, most csinálhat belőle szatócsboltot postaszolgáltatással meg internetkávézóval - odaadják neki működtetni, nincs probléma , és akkor ellátja a postai szolgáltatást is, meg emellett bemennek, aztán megveszik. Nézzük meg a nagy fejlett Amerikában a kisvárost! Hogy működik a posta? Úgy, hogy ott a horgászbot, ott van mellette a zsizsikes liszt, és akkor mellette még vásárolhat esetleg bélyeget is, meg otthagyja, feladja, meg ott egy internetes izé, és akkor bepötyögi a jóember, hogy anyu, emailt k üldök, mert most kint vagyok horgászni a mit tudom én, milyen tavon. Tehát ezt meg lehet csinálni, senki nem tiltja. A vasútnál sem arról van szó, hogy felszedik a sínt. Szó nincs róla! Ahol a szolgáltatást taxival olcsóbb lebonyolítani, mint az utasforgal om, mert három kocsiban ül öt ember, ha ennek az öt
