Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
564 A minőségi szerkezetváltás alapeszköze ugyanakkor a környezetbará t földhasználati szerkezetváltáshoz kötődő eszközök: agrárkörnyezetgazdálkodás, Natura 2000es területek, kedvezőtlen adottságú térségek támogatása. Ez a második tengely. Azt mondja az Európai Közösség, hogy itt legalább 25 százalékot kell elkölteni, és t izenhárom intézkedés tartozik ide. A harmadik tengely nyolc intézkedésére azt mondja, hogy itt legalább 10 százalékot kell elköltenünk. Ez a vidéki életminőség és a vidéki gazdaság diverzifikálása. Bevallom, itt is vitánk van, és talán nem is annyira a szo ciáldemokrata, mint inkább a neoliberális elképzelésekkel, amelyek azt mondják, hogy a vidék számára a szolgáltatásokat addig kell biztosítani, amíg a piac biztosítja, és ami piaci alapon nem áll meg, azt meg kell szüntetni. A harmadik tengelyben van egy o lyan lehetőség, ami azt mondja, hogy a vidéki életminőség javításán belül: alapvető szolgáltatások a vidék gazdasága és társadalma számára. Ha egy közösség identitását adja az adott szolgáltatás, és van lehetőség, európai forrás arra, hogyha a piaci szerep lőnek nem éri meg a postát, az iskolát vagy a vasútvonalakat fenntartani, de a közösség identitása és a közös nemzeti érdekeink mentén ez fontos kérdés, akkor 80 százalékban társfinanszíroztathatom ezt az Európai Közösséggel, a kiegészítést, amit a piaci s zereplőnek adhatok, hogy mégis tartsa fenn ezeket a szolgáltatásokat. A diktált minimális 10 százalékot nagyon kis mértékben haladja meg - és akkor finoman fogalmazok - az az összeg, amit erre, éppen a vidék társadalmának és gazdaságának a megerősítésére s zán a program. Készséggel elfogadom, hogy egy agrárvidékfejlesztési programban bizonyára súlyosabban esik latba az első és második tengely, de azt gondolom, hogy a vidék mai állapotában és abban a polémiában, ami a vidéki szolgáltatások körül zajlik, való színűleg érdemes lenne ezeket az arányokat ilyen szempontból még egyszer átgondolni. A LEADER egy nagyon fontos dolog - ez a negyedik tengely , amely a vidéki közösségek helyi kezdeményezését tenné lehetővé. Itt minimálisan 5 s zázalékot diktál az Európai Közösség, és a terv ennyit tartalmaz. Egyetértek azzal, hogy a helyi közösségek felé kell a forrásokat elvinni, de akkor elvárnánk, hogy a költségvetésben, legalább a tervek szintjén ennél nagyobb összeg szerepeljen, ami fölött valóban a helyi közösségek rendelkeznek, akik a saját terveiket megtervezik, maguk hirdetik meg a programjaikat, és a saját vállalkozóik fogják azokat végrehajtani, s ezt követően ezeket ők maguk ellenőrzik. Ennél jobbat én nem tudok elképzelni. Ezért van az, hogy a LEADERtengely erősödik Európában. Azt, hogy annyit alkalmazunk, annyi forrást tervezünk ide, amennyit az Európai Közösség minimálisan diktál, felvethető, és talán érdemes arra, hogy ezekről is vitatkozzunk. A technikai segítségnyújtás keretét a kisebbségi vélemény kapcsán szóba hoztam. Nem jó az üzenete, miniszter úr, ha ezt a keretet olyan módon próbálja kezelni a tárca, mint ahogy az a törvénytervezetből kiderül. Konszenzusra lehet jutni abban, hogy milyen csoportok vannak, és azok milyen módo n tudnak ehhez a kerethez hozzájutni, hogy tájékoztassák a saját gazdatársadalmukat, segítsenek nekik, hogy le tudjuk hívni ezeket a forrásokat. Ezeket a forrásokat csak akkor tudjuk megszerezni, ha a gazdák, illetve a gazdák különböző csoportjai felkészül tek erre. Még egyszer megfontolásra javaslom ezt a kérdést is. Egy ilyen típusú étlapról 45 intézkedés közül választ minden nemzeti kormány vagy nemzeti törvényhozás, ha a törvényhozás elé kerül ez a kérdés. Törvényi szinten ennek következtében első körben valószínűleg a támogatási prioritásokat kellene meghatároznunk, a forráselosztás, a tengelyek közti arányok kérdését, ami az értékválasztásból fakad. A célcsoportokat kellene valamilyen módon körvonalazni, és konszenzusra jutni a célcsoportokkal, hogy mil yen források hova juttathatók. Hadd mondjak egy példát: valószínűleg nem szerencsések azok az életképességi határok, amelyeket nem a törvény szabályoz, hanem majd rendeletek határoznak meg. Az 5 EUME alatt például a beruházástámogatások esetében - de több más támogatásná l is látom, hogy ez az 5 EUMEs gazdasági teljesítményhatár jelenik meg - ez a regisztrált gazdaságok 80 százalékát távol tartja. Ismerem a gazdasági teljesítmény mutatóit a tesztüzemi hálózatból. Miniszter úr, ez a források 20 százalékát juttatja a regisztrált gazdaságoknak! (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz!) (11.10)
