Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
563 A tét nem akármilyen, és az Európai Közösség egy átalakuló rendszert tár elénk, ahogy ezt a miniszter úr nagyon világosan bemutatta. (11.00) Három alapvető jogcímünk van tehát. Az egyik az elsőpilléres direkt támogatások köre, ami a régi típusú, mondjuk így, a leépítésre szánt. Ebbe illik az intervenció megszüntetése. Talán nem kell annyira meglepődnünk. Saj nálatos módon 1992, a KAPreform óta kísért, hogy meg fog szűnni az intervenció. Ide tartozik a SAPS topup direkt támogatási kerete; és ide csatlakozik az exporttámogatások, piaci intézkedések teljes kerete. Mondjuk úgy, hogy ez a régi intézkedési kör. Ez 1600, vagy ha a miniszter úr száma jobb, akkor 1800 - bár legyen így! - milliárd forint az elkövetkező hét évre vonatkozóan. Van egy másik épülő pillér, ahol növekednek a források. Ez a második pillé r, az EMVA, az európai mezőgazdaságividékfejlesztési önálló alap által finanszírozott második pillér, a vidékfejlesztés. Erre reflektál az Új Magyarország vidékfejlesztési program. És ez az az irány, ami a jövőbe visz. Ezért nem mindegy, hogy az Új Magyar ország vidékfejlesztési program milyen prioritásokat határoz meg, milyen jogcímek mentén, az európai étlapról mit vesz igénybe. S ezenkívül természetesen vannak a notifikált nemzeti támogatások, olyan jogcímek, amelyeket időlegesen fenntarthatunk, kiindulv a a magyar gazdaság és magyar vidék helyzetéből. Nagyon helyes, hogy a tárca ebben az irányban fenntart ilyen intézkedéseket, és - ahogy miniszter úr mondta - jó néhány ilyen jogcím már elfogadásra, notifikálásra került az Európai Közösségben. Ahhoz, hogy megértsük a problémát, amire utalni szeretnék, egy picit muszáj az európai forráselosztási rendszerről is valamit mondani. Az elsőpilléres támogatások alapvetően normatívak, mindenkinek járnak a direkt támogatások, akik megfelelnek a kritériumoknak. Az elo sztásban a közös agrárpolitika dominanciája jellemző, kisebb nemzeti mozgástérrel ugyan, de természetesen van mozgástér, mint ahogy az egyszerűsített kifizetések meg is mutatták, hogy lehet mozogni nemzeti hatáskörben is a források elosztásánál. A második pillér inkább keretszabályozás. Egy étlapot ad, egy európai étlapot kínál föl a vidékfejlesztés mentén, és rábízza a nemzeti kormányokra, a nemzet közösségére, hogy eldöntse, mik azok a jogcímek, amelyekre az agráriumnak és a vidéknek az adott állapotában szüksége van. Ezért még nagyobb a felelősségünk. Itt bizony nem mondhatjuk azt, hogy kérem szépen, az Európai Unió ezt vagy azt nem enged. Van egy lista, amelyik 50 százalékban határozza meg a fő arányokat, a másik 50 százalékot pedig itt döntjük el. És ez t itt kellene eldönteni, a törvényhozásban, az értékrendek tisztázása alapján és nem máshol! Nem az a bajunk, miniszter úr, hogy ilyen alaposan próbálják az intézményrendszert átgondoltan megvalósítani, hanem ezt az előszakfázist hiányoljuk. Enélkül pedig valószínűleg tovább növekednek a feszültségek, amelyek a különféle csoportok között már ma is érezhetők az agráriumban. Ezeket jó lenne itt tisztázni, mindannyian jobban járnánk. Az Európai Közösség négy tengelyről és egy technikai segítségnyújtási keretrő l beszél a vidékfejlesztésben. Az első a versenyképességi tengely, és a vitánk bevallottan részben arról szól, hogy mennyire kell nekünk a volumennöveléssel foglalkozni ebben az európai közegben. Miniszter úr azt mondta, hogy 3040 százalékos lemaradásunk van, és ezt a volument kellene utolérnünk. Ha ez piaci oldalról megalapozott, akkor azt mondom, hogy akár ezen is lehetne gondolkodni. Mindenesetre azt gondolom, hogy egy minőségi szerkezetváltással Magyarországon valószínűleg még messzebb jutnánk. Nem a v olumenek a lényeges kérdések, hanem az értékteremtés. Lehet nagy tömeggel is értéket előállítani viszonylag alacsonyabb áron, de meg lehet ezt tenni minőségi termékekkel, egy más szerkezetben. Ezért a tengelyek forráselosztása körüli vita valószínűleg ma i s elő fog kerülni, most csak utalni szeretnék erre. Az Európai Közösség nem mond semmi mást, mint hogy minimális arányokat határoz meg a tengelyekre. Azt mondja, hogy az első, versenyképességi tengelyre legalább 10 százalékot el kell költeni, a magyar terv szerint ez 47 százalék. Tehát masszívan érezhető az erre való koncentrálás, ezen belül is a fizikai tőkére, a beruházásokra való koncentrálás, ha az ember a pénzügyi táblázatokat végignézi.
