Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
4390 ellenzéki vezetők, és valljuk be őszintén, Gyurcsány Ferenc kapott hideget, meleget nemcsak jobbról, hanem balról is. Engedjék meg, hogy az idő rövidsége miatt pusztán néhányat említsek meg mintegy kiegészítésül, amit Szabó Zoltán képviselőtársam az előbb említett. Az európai politika nagy öregjei közül Wilfried Martens, a Néppárt elnöke reagált talán az elsők között az őszödi beszédre: “50 é ve politizálok, 12 évig vezettem a belga kormányt, ilyen obszcenitásokkal terhelt szöveggel mind ez idő alatt nem találkoztam. Ha a belga államfő egy olyan kormányfővel dolgozna együtt, aki így hazudik és ilyeneket mond, egyetlen percnél tovább sem maradha tna hivatalában.” Azt is tudjuk, hogy az Európai Néppárt nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a nemrégiben megválasztott magyar kormány ezen nyilatkozatokkal mindenfajta hitelét és politikai legitimitását elveszítette, és ezért lemondásra sz ólította fel Gyurcsány Ferencet. Úgy vélem, hogy a néppárti határozat példa nélküli mind a párt, mind az Unió történetében, hiszen eddig még soha senkit, uniós kormányt nem szólítottak fel lemondásra. Úgy hiszem, ez jól mutatja a brüsszeli felháborodás kom olyságát. Persze azt is elismerem, hogy lehet ignorálni az Európai Parlament legnagyobb frakciójának álláspontját, mondjuk, csak azért, mert ennek a pártnak az alelnöke Orbán Viktor. De hasonló figyelmeztető véleményeket megfogalmaztak a másik oldalon is, persze olyan országokból jövő szocialista politikusok, ahol a demokrácia elég régóta virágzik egy egészséges politikai kultúra közegében. Így Ségolčne Royal, a Francia Szocialista Párt 2007es elnökjelöltje szintén úgy vélte, hogy Gyurcsánynak le kell mond ania: (19.10) “Úgy gondolom, hogy a helyezet Magyarországon robbanásig feszült. A megmozdulás egyben tisztelet megkövetelése is. Van egy közös pont a demokratikus országokban: az államnak az igazat kell hirdetnie, és a demokráciáknak pedig a tisztelet demo kráciáinak kell lenniük.” (Dr. Magda Sándor: Royalt nem is választották meg.) Aztán a tekintélyes német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint “Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek meg kellett tanulnia, hogy sem az országban, sem külföldön nem tal ál jó fogadtatásra, ha egy kormányfőnek be kell ismernie, hogy nem az igazat mondta”. (Babák Mihály: Kevesen vagytok!) És meg kell még tanulnia azt is, hogy “a parlamentben megnyert bizalmi szavazás nem jelent egyenértelmű szolidaritási garanciát, továbbá, hogy egy pártnak az elnöki tisztségére pályázó politikustól tiszta mellényt kell megkövetelnie, még akkor is, ha foltok estek a kormányzáson”. Tisztelt Elnök Úr! A hazai média elnéző együttérzéséhez szokott Gyurcsány Ferencnek, azt hiszem, nem kis meglepe tést okozhatott, amikor a CNN egyik sztárriportere vonta kérdőre. Nemcsak az egész világ, hanem Európa is láthatta, hallhatta azt a miniszterelnököt, aki nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel, hogy egyszer végre nem elnézően kérdezik, hanem úgy kemény en, félrebeszélést nem ismerő módon. Ekkor valahogy nem sikerült megmagyarázni a miniszterelnöknek, hogy a hazugsággal és gazdasági adatok hamisításával elért választási eredmény tulajdonképpen erényes cselekedetnek számít. De az is igen komoly diplomáciai bonyodalmat jelentett, amikor németországi látogatását kihasználva megpróbálta az őszödi böszmeségeit a német kancellárral legitimálni, Angela Merkel szájába adva, hogy bátor kezdeményezésnek tartja a balatonőszödi beszédet. A német kancellária természete sen - mihelyt tudomást szerzett erről - cáfolta Gyurcsány Ferenc állítását. Az őszödi beszéd azonban nemcsak azért rendkívül sajnálatos, mert hetekig a hazugság szóval együtt emlegette hazánkat a világ, hanem mert egy elég kényes helyzetben, kritikus helyz etben került sor erre a beszédre. Tudniillik a konvergenciaprogram elfogadásának az idején. És itt már nemcsak egy politikus erkölcsi megítéléséről van szó tehát, hanem arról is, hogy hogyan folynak majd az uniós milliárdok, és vajon hinni fognake a magya r konvergenciaprogramnak. Jól mutatja az ezzel kapcsolatos uniós aggályokat Constanze Krehl, az Európai Parlament német szociáldemokrata képviselőjének éles bírálata, tudniillik Krehl asszony hangoztatta: “Magyarország
