Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
4391 azért lett az Európai Unió tagállama, hogy az emberek számára jobb életviszonyokat teremtsen, nem pedig azért, hogy a lakosságot még elégedetlenebbé tegye.” Mint mondta, az EU azért invesztált milliárdokat az országba, hogy segítse a kormányt a felemelkedés megteremtésében, és nem a választók csalárd félrevezetésére és gazdasági káosz okozására. Tisztelt Elnök Úr! Hadd idézzek egy mondatot az őszödi beszédből én is. “Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.” Erre, úgy tűnik, nemcsak itthon, hanem lassan az U nióban is rájöttek. Mert a konvergenciaprogram kapcsán hiába próbálkozott a kormány az itthon már jól ismert, bevált őszödi módszerekkel, Brüsszel keményebb diónak bizonyult. Miről is van szó? Brüsszel 2004 júliusában deficiteljárást indított Magyarország ellen, majd ismételten visszadobta a magyar konvergenciaprogramot, és újra és újra felszólította Magyarországot, hogy tegyen végre eleget a vállalt kötelezettségeinek. Mint ismeretes, az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácsa 2005 januárjában megállapí totta, hogy Magyarország nem tett eleget a 2004. júliusi ajánlásnak, ezért 2005 márciusában a Tanács újabb ajánlással kötelezte hazánkat a deficit kiigazításához szükséges lépésekre. Csakhogy! A kormány ezt sem volt képes teljesíteni, így 2005 novemberében a Tanács másodszor is kénytelen volt megállapítani, hogy Magyarország ismét nem tett eleget az ajánlásnak. A 2005 decemberében menetrend szerint benyújtott magyar konvergenciaprogram láttán pedig a Tanács már egyenesen arra kötelezte Magyarországot, hogy legkésőbb 2006. szeptember 1jéig nyújtsa be a program módosítását. Tehát a rendes eljárástól eltérően 2006ban két konvergenciaprogramot kellett készítenünk. Hadd tegyek egy külön említést arról, hogy a kormány egyéves uniós tevékenységéről szóló jelentés éből ez a tény - hogy, hogy nem - kimaradt. Az európai ügyek bizottságában Göncz Kinga külügyminiszter asszony ezt a kis csúsztatást leleményesen helyhiánnyal, terjedelmi korlátokkal magyarázta. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a Tanács 2006 októberében egy harmadik ajánlást fogadott el, amelyben a túlzott hiány azonnali kiigazítására szólította fel Magyarországot, és egy év haladékot adott Magyarországnak az államháztartási hiány lefaragására. Felkérte továbbá a kormányt, hogy 2007. április 10éig számoljon be arról, milyen intézkedéseket tett ennek érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy nem igazán tekinthetjük a bizalom jelének, hogy Magyarország az egyetlen tagállam az Unióban, amely félévente jelentést kell hogy adjon Brüsszelnek a konverge nciaprogram végrehajtásáról. A kormány itthon is elhallgatta, hogy van lehetőség a kohéziós pénzek felfüggesztésére, az uniós pénzügyi biztos azonban nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarországgal kapcsolatban igenis felmerült a kohéziós alapok egy részének elv onását lehetővé tevő eljárás elindítása. Ezért érdemes továbbra is óvatosan kezelni a mai hírt, miszerint megfelelőnek minősítette az Európai Bizottság a rendkívül magas államháztartási hiány leszorítására Budapest által eddig megtett lépéseket. Ugyanakkor továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a túlzott hiány nem szűnik meg 2009ig. Tisztelt Elnök Úr! Függetlenül attól, hogy milyen trükkökkel próbálta elleplezni a kormány a valós helyzetet Magyarországon, illetve hogyan próbálta a költségvetési számada tokat manipulálni, Brüsszelben ez a technika nem vezetett és nem fog sikerre vezetni. Ez mindnyájunknak komoly tanulság. Sőt az Európai Parlament a közelmúltban, 2007 áprilisában állást foglalt arról, hogy súlyosan meg kell büntetni a Brüsszelnek hamis ada tokat szolgáltató tagállamokat. Ez a döntés jól mutatja a brüsszeli hangulatot, noha ez nem kötelező érvényű a tagállamokra. Tisztelt Elnök Úr! Az a bravúr, hogy valaki éllovasból sereghajtóvá váljon alig másfél esztendő alatt az Európai Unióban, szinte pé ldátlan. Az őszödi beszéd évfordulóján, úgy vélem, nem ártana végre tanulni ebből a történelmi leckéből. Magyarországnak ma mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy Brüsszelben szavahihető partnerként, komolyan veendő tárgyalófélként tekintsenek rá.
