Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
4327 bizony közkeletű volt agrár- és vidékfejlesztési forrásokból adott választási körzetben templomtornyot felújítani - tessék visszaemlékezni , és közkeletű volt az a vélekedés Magyarországon - mert ez is hozzátartozik a kiindulóponthoz , hogy aki nem paríroz a kormány számára, nem akar a klientúra részese lenni, annak tartania kell attól, hogy egy felülről csinált világban nincs helye. Ez volt az a társadalo mkép, ez volt az a kormányzati magatartás, amelyik nem Európa felé vitt bennünket, márpedig Európán kívül Magyarország számára nincs felzárkózási esély. Értem, hogy önök ekkor, akkor - nem mindegyikük, nem minden fideszes politikusról beszélek, és nem az e llenzék egészéről beszélek - úgy fogalmaztak, hogy a magyar nemzeti érdek az Európán kívül is van élet kategóriájában megfogalmazható, hogy Magyarország középhatalomként majd eligazítja a világot, és mi leszünk a “mihez képest” ebben a régióban, erővel dik tálva. De ez egy megvalósíthatatlan, a nemzet számára járhatatlan út. Magyarország akkor tud kitörni a helyzetéből és jólétet biztosítani az állampolgárai számára, megteremteni a felzárkózás esélyét - még egyszer Csengey Dénest idézem: Európába, de mindahá nyan esélyét teremteni , ha az egyik oldalról képes alkalmazkodni, új európai értékeket Magyarországon is általánossá tenni, és ez - még egyszer hangsúlyozom - nem a patakvér politikája, a másik oldalról pedig képes a meglévő sajátosságaira épített fejles ztést úgy megvalósítani, hogy a fejlesztés nem a meglévő társadalmi igazságtalanságokat és alacsony hatékonyságot nagyítja fel sokszoros forrásokkal, hanem betömi a lyukakat a zsákon, illetve a társadalmi igazságosság jobb körülményeit teremti meg a közszo lgáltatásokban, és ezt a közszolgáltatást fejleszti. (14.20) Magyarország és a kormány számára az volt tehát 2002ben a kihívás, hogy új startvonalra állítsuk az országot, értékválasztásban is és a fejlesztés, a fejlődés esélyeit tekintve is. Hogy kellett változtatnunk 2006ban, nem kérdés. Nem kérdés abból a szempontból sem, amire a vitában egyszer már magam is kitértem, hogy át kellett alakítani, az állampolgárok arcára formálni, az ő igényeiknek megfelelően átalakítani a közszolgáltatások rendjét, hogy a szuverenitást, az egyéni szuverenitást támogató társadalmi rendszereket kellett erősíteni, és kell még a következő években is, és így kell a fejlesztési forrásokat felhasználni. Azt gondolom, hogy ez vállalható változás, és vállalható út Magyarország szám ára. Van tanulsága az elmúlt egy évnek. Többek között az a tanulsága, amit önök is hangsúlyoznak, sokan önök közül és mi magunk is, hogy megtehetjük és meg kell tennünk egy év változtatása folyamata után, hogy jóval nagyobb mértékben teremtsünk esélyt a tá rsadalmi részvételnek, hogy az a többség, amelynek érdekében a változások megvalósulnak, támogatója és részese lehessen ezeknek a folyamatoknak. Ha kell, ez természetesen a párbeszéd intézményeinek erősítését jelenti, ha kell, akkor a holnapután kérdései m ellett az “addig mi lesz?” kérdéseinek jóval erősebb napirendre tűzését is igényli a kormány szempontjából. De nem lehetett, ma is úgy gondolom, nem lehetett elhalasztani úgymond a holnaputánra vonatkozó változtatási reformtörekvéseket, csak azért, mert a mának is vannak rövid távú kihívásai, de kell - és egyetértek mindenkivel, aki ezt hangsúlyozza - a ma kihívásait is hasonló erővel napirendre tűzni a holnapután kérdései mellett. Ez mindenképpen tanulsága a megelőző időszaknak. Elgondolkodtam azon, őszint én szólva, a beszélgetésünk alatt, hogy önök azon túl, hogy sokuk véleményét meghallgattuk arról a megoldássorról, amit mi javasoltunk és mi változtattunk az ország számára, milyen más megoldásokat kínálnak. Erre sajnos nagyon kevés példát hallottunk, és b ár tudom jól, elismerem készséggel, hogy az ellenzéki létnek sajátja viszonyulni a kormányzati magatartáshoz, de azért azt gondolom, hogy egy önérzetes ellenzéki pártnak az alternatívaképzés a megoldásokat illetően biztos, hogy sajátja kellene hogy legyen. Nem kaptunk ebből ízelítőt. Jó volna, hogyha egy ilyen vitát arra is felhasználnának, hogy mi a véleményük a megoldásokról, az ország előtt álló feladatokról, mi a véleményük a felzárkózás esélyének a megragadásáról, s mi az, amihez az embereket velünk eg yütt vagy akár ellenünkre is meg kívánják szólítani. Mi minden egyes
