Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
4328 alkalommal - kormánypárti felszólalók, de a kormány maga is - igyekszünk kezet nyújtani. Igyekszünk azt mondani, hogy vannak témák, amelyek fölötte lehetnek a pártpolitikai csatározásokna k, mert az ország, az emberek megérdemlik, hogy nagyobb erővel legyünk képesek úgy változtatni a dolgokon, hogy az emberképű legyen, hogy az számukra is alkalmas legyen. Úgy hiszem, indokolt levonni az első egy évből, hogy nem kell elütni a kinyújtott keze t. Nemcsak nem kell elütni a kinyújtott kezet, hanem nem kell asszisztálni ahhoz, hogy ha valakik pártpolitikai, pillanatnyi előnyöket is szolgálva, de radikális fellépéssel az országra akarják gyújtani a házat, akkor nem szabad sem csöndben lenni, sem átk acsintani erre az oldalra. Azt hiszem, tanulság ez is az elmúlt évre vonatkozóan. Biztos vagyok benne, hogy komoly energiáit vitte el a demokratikus Magyarország erőinek - és nemcsak a kormánypártokról beszélek, hanem mindenkiről, aki magát ebbe a kategóri ába gondolja , hogy a béke, a nyugalom, a biztonság feltételeit megőrizhessük Magyarországon. Bár jogos az a felvetés, a maga mértékrendje szerint is jogos az a felvetés, hogy jelentős reformok és jelentős változtatások közben is azzal az igénnyel kell le gyünk a saját munkánkra nézve, hogy ez párbeszédben valósuljon meg, az embereket együttműködésre hívja fel, de azért önök is belátják, hogy párbeszédet akkor, amikor randalíroznak az utcán, akkor, amikor rendet kell teremteni és békét kell teremteni, legal ábbis nem könnyű kezdeményezni; hogy akkor legalábbis a demokratáktól, az ország progresszív erőitől ez energiákat szív el, ez a felelősség másik része, nemcsak a rend, a nyugalom megbontása, hanem az is, hogy elszívja azokat az energiákat, ami a társadalm i részvétel megteremtésére irányulhatott volna. Nem fogjuk engedni, nyilvánvalóan nem fogjuk engedni a következő időszakban, bármilyen is a fenyegetés, hogy ne az emberekről szóljon a hétköznapi politika. Tanulság számunkra is, hogy az adokkapok pont attó l vonja el a figyelmet, ami az emberek hétköznapi ügyeire adandó rövid és hosszú távú válaszokat jelentheti. Sokat tanultunk az elmúlt évben arról, hogy bár konferenciákon könnyű mindannyiunknak állást foglalni modern európai politikák, a verseny és szolid aritás értékei mellett, de ezt a hétköznapokban, ágazati politikákban megvalósítani kutya nehéz. Ebből a szempontból egy nagyon nehéz időszak van mögöttünk. Mert általában azt lehet mondani, hogy természetesen verseny ez, nem az az állami felelősségvállalá s és a gondoskodás lényege, hogy elkerülhetjük a versenyt, és úgy is sikeresek lehetünk, tehát meg kell vívni a versenyt, de nem érthetünk azokkal egyet, akik csak azt mondják erre, hogy az a társadalmi magatartás lényege, a kormányzati politika lényege, h ogy hajrá, hogy tegyed. Azt hiszem, hogy politika feletti elkötelezettséget, pártpolitikai elkötelezettségtől független társadalmi akaratot lehet arra kialakítani - és ezt is helyes volna megragadnunk a következő időszakban , hogy a verseny megvívásának f eltételeit, a siker esélyét, az öngondoskodás képességeihez szükséges társadalmi hátteret közösen, ha kell, úgy, ahogy sikerült a gyermekprogram kapcsán, úgy, ahogy esély van a Roma integráció évtizede program kapcsán és más ügyekben is, közösen teremtsük meg. Utaltam már rá a hozzászólásomban, szerintem semmi oka az ellenzéknek arra, hogy ha egyegy kérdésben egyetért, akkor utána csendben maradjon, és szégyellje az egyetértését. Az egyetértés ugyanis nem a pártpolitikai vita helyett van, hanem az ügynek s zól, annak szól, hogy az emberek javára tudunke néhány kérdésben közös nevezőt teremteni. Ma azt tapasztaltam, és nem egy vitában, hogy csendben, szégyenlősen megnyomják az ellenzék képviselői az igen gombot, majd utána másnap nyilatkozataikban a jótétemé nyt is szétrombolják. Pedig az igen gomb megnyomása azt a felelősséget jelenti, hogy az adott ügyet közösen fogjuk csinálni az emberek érdekében, abban az adott szegmensben, amiről közösen hoztuk meg a döntést - kár, hiba. Szerintem nagyon rövid távú pártp olitikai szemlélet, amelyik nem akarja ezeket az ügyeket politika feletti és nemzeti üggyé tenni. Szerintem közép- és hosszú távon az ellenzék és a kormánypártok számára egyaránt hasznos, a politikai közélet egészének egyébként megcsorbult társadalmi megít élését is elősegítené ennek a fajta közös felelősségvállalásnak a lehetősége.
