Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4274 Hosszan beszélt arról, hogy éveken keresztül többet költöttünk, mint amennyi a bevételünk. Nem mondtuk el elégszer? Az elmúlt esztendőkben, mondjuk, a Magyar Demokrata Fórum minden költségvetési törvény vitája során nem erről beszélt? Nem minden esztendőben az történt, hogy a tervezett költségvetési hiány minimum a duplája volt, de volt, amikor még több? Akkor hogy van ez? Akkor miért most kell szembenézni, és miért kell úgy tenni, mintha most hi rtelen ráeszméltünk volna arra, hogy te jó isten, hat esztendőn keresztül többet költöttünk. Hol a beismerés? Hol a beismerés, amelyik azt mondja, hogy nagyon nagyot hibáztunk? Miniszterelnök úr családokat említett példaként, hogy egy családnak hogy kell g azdálkodnia, nagyon helyesen - önök miért nem ezt tették? Hat esztendőn keresztül itt ült a kormányoldal ugyanabban az összetételben, hat esztendőn keresztül szolgai módon minden rossz költségvetési törvénytervezetet megszavazott, holott tudta, hogy az azo kban leírtak nem tarthatók, a hiány különösképpen nem. (Dr. Avarkeszi Dezső: A hatból egy év a tiétek volt!) Akkor öt és fél. Abból fél év a koalícióé volt. Egyébként annak az esztendőnek közös munka eredményeképpen volt a legmagasabb a költségvetési hiány a. (Kiss Péter: Ez kétségtelen.) Önök is kellőképpen kivették a részüket belőle. Gyurcsány Ferenc 2006ban erős, sikeres, versenyképes Magyarországot ígért, reformokat, amelyek mindezt megteremtik, pedig azt gondolom, hogy a reformok helyett most kármentés zajlik. Amikor egy ház össze akar dőlni, akkor nem reformokkal kell azt kiegyengetni meg egyben tartani. Az más: az kármentés, az kárelhárítás. A két dolgot már csak azért sem szabad összekeverni, mert ha ma egy normális magyar állampolgár meghallja azt a szót, hogy reform, akkor összerándul a gyomra, a zsebéhez kap, a cipzárjait bezárja, mert azt jelenti az ő értelmezésében és a gyakorlatban is, hogy a kormány még egy kicsit turkálni fog a zsebében. Aztán a kormány azt mondja, hogy elveszem az összes pénz edet, de nyugodj meg, megoldom az összes problémádat. Ez a kádári időszakban valóban így volt, de nem azért volt rendszerváltás, hogy ezeket a paternalista viszonyokat tartsuk fönn a rendszerváltás után 17 esztendővel, hanem valami változzon már, és tekint sük az állampolgárokat felnőttnek. Úgy kellene sikeresnek lennünk, hiszen a miniszterelnök úr itt sikerről beszélt, hogy ezt ne csak ő és ne csak a kormányoldal vegye észre, hanem az állampolgárok sokasága is, és ráadásul feltűnjön a gazdasági teljesítmény ekben is. A probléma az, hogy hiányzik a helyzetértékelés, a beismerés, az őszinteség. Hiányzik, hogy beismerjék, hogy bizony az a kétszer száznapos program, amit a Magyar Demokrata Fórum nem szavazott meg, nagyon nagy hiba volt. Biztos unják már, hiszen m inden alkalommal elmondom, de a bajok ott kezdődtek. Akkor mondtuk, hogy a költségvetés úgy el fog szállni, hogy a pénzügyi kormányzat el fogja veszteni az uralmát, a befolyását a pénzügyi folyamatokra. Nem ez történt? Akkor most miért csodálkoznak? Őszint ének kell lenni. Ha valaki a szavaiban nem őszinte, akkor a tetteiben sem lesz az! Egyszer szembe kell nézni azzal, hogy ezt mi csináltuk. Nem az ellenzék! Az ellenzéknek öt éve érdemi beleszólása a folyamatokba nincs. Annyira nincs, hogy még az olyan java slatokat sem fogadják be, ami egyértelműen javítana. Mi volt a száznapos programmal a baj? A 13. havi nyugdíj szép ígéret volt, és igaza van a miniszterelnök úrnak, szükség volt rá. Ez belekerül körülbelül 180 milliárd forintba egy esztendőben. Aztán a köz alkalmazotti béremelés, az 50 százalékos, indokolt volt, de nem az a kérdés, illetve rossz így föltenni a kérdést, hibás, hogy indokolt volte. Persze, hogy indokolt volt. Miért, most nem lenne indokolt? Hogyne lenne indokolt! A kérdés az, hogy vane rá fe dezet vagy vane rá forrás. Nem volt, de megtették. Ez körülbelül 600 milliárdot jelent évente. A minimálbér adómentessé tétele körülbelül 110 milliárdba kerül egy esztendőben, és aztán utána megtették azt, amit végképp nem kellett volna, az áfacsökkentést , ami körülbelül 250 milliárdot vesz ki a kasszából. Ha ezt összeadom, ez nagyjából 11001200 milliárd egy esztendőben. Ha ezt összeszorozzuk az elmúlt öt évben, akkor elég jelentős szám jön ki. Nem az ellenzék juttatta
