Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4259 emberek gondjainak megoldását keresi. Ez a magatartás idegen, és idegen is kell hogy legyen a koalíciótól. De persze Isten mentsen minket attól a másik fajta magatartástól is, amelyik nem mozdul, mert hátha kivívja valakik nemtetsz ését. Régi igazság: a langyosakat kiköpi szájából az Isten. De azért persze az is igaz, hogy oktalanul az Isten sem akarhatja magát megégetni. De nekünk van a változásokra okunk és van célunk is. És ezekben a célokban magunkra, saját baloldali értékeinkre ismerünk. Ezért kezdhettem úgy, hogy bevállalom. Bevállaljuk, és baloldaliként is vállaljuk. Vállaljuk mindazt a három cselekvéssort, ami ezt az esztendőt meghatározta: a költségvetési egyensúly megcélzását, a közszolgáltatások reformját és a fejlesztések megalapozását. A költségvetéssel való kínlódást, a kényszertakarékosságot, még ha keserves is, nem csak azért vállaljuk, mert az szükséges rossz. Volt benne, van benne szükséges jó is. Hiszen évtizedek óta most először sikerült néhány komoly lépést tenni a szürkegazdaság kifehérítésére, az adóelkerülési kiskapuk betömésére. Akármennyire szidták, akik szidták, mert vegzálásnak tartották a vagyonosodási vizsgálatokat, az elvárt nyereség fogalmát, a tbjárulékfizetés ellenőrzését és kiterjesztését, ez mindmi nd kiskapukat tömött be. (9.10) Ennek eredménye az is, hogy már nem olyan könnyű a munkáltatónak csak a minimálbér után járulékot fizetni, és ez nemcsak a közös kasszának tett jót, hanem kiszolgáltatott alkalmazottak ezreinek teremtett nagyobb biztonságot. Nyomában végre teljes munkaidőben bejelentett munkahelyek születtek az építőiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban. Mert az ott dolgozók hosszú ideig általában nem sérelmezik, ha hivatalosan minimálbérért vagy félállásra, vagy sehogy sem jelentik be őket, hiszen zsebbe azért megkapják a pénzt. De ha az állványról leesik az építőmunkás, ha nyugdíjba megy a pincér, ha szülni fog a boltban dolgozó kislány, akkor már nem mindegy, hogy táppénzét, nyugdíját, gyedjét milyen legális fizetés után számítják. E z megérte a szigort, ezt bevállaljuk. És bevállaljuk, pláne hogy bevállaljuk a közszolgáltatások megindult reformját. A baloldal megcsúfolása volna, ha a kellő renoválás helyett hagynánk összedőlni az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, vagy piacképtelen bi zonyítványgyárrá tenni az oktatást. Mert a közszolgáltatások valójában a társadalmi szolidaritás mechanizmusai és védvonalai. Akik a szolidaritást és az egymásért érzett felelősséget komolyan gondolják, azoknak kötelessége gondoskodni arról, hogy ezek a re ndszerek fenntarthatóak és finanszírozhatóak maradjanak. És itt aztán szükség volt a tabuk trónfosztására is, néhányat említett a miniszterelnök a felsőoktatás vagy az egészségügy ingyenességéről. És ha sikerül ezekkel a változtatásokkal például azt elérni , hogy betegként már nemcsak ketteske vagy négyeske vagyok, akinek se neve, se beleszólása, se jogai nincsenek abban, hogy mit tesznek vele; ha sikerül a ketteskéből, négyeskéből a kórházi számlát ellenőrző és aláíró, jogsérelem esetén a jogait védő felügy elethez forduló állampolgárt csinálni, akkor ez nagyon is baloldali tett, ezt bevállalom. Bevállalom, hogy ketteskéből állampolgár lesz, még akkor is, ha éppen az egészségügyben egyszerre áll előttünk a továbblépés és a konszolidáció munkája. Na persze, tu djuk, bőven van mit elsimítani, rendbe tenni, kijavítani a megváltoztatott és jó irányban megváltoztatott egészségügyi rendszeren. Az esztendő harmadik folyamatát, a fejlesztéseket persze sokkal könnyebb bevállalni, különösen, hogy jó sebességgel vettük az akadályokat: huszonhét uniós országból negyedikként adtuk be terveinket, kilencedikként hagyták jóvá, és elsőként írtunk ki pályázatokat, amelyek nyomán új munkahelyek születhetnek, magyar kis- és középvállalkozások izmosodhatnak meg. Mindez, ami történt az esztendőben, a mi számunkra baloldali vállalkozás, de mindenki számára nemzeti, nagyon nagy nemzeti vállalkozás is, hiszen a nemzet emelkedését szolgálja. És mint minden igazi, komoly vállalkozás, persze tudjuk, kockázatos is, olykor mé g magunk is növeltük, elsősorban a saját kockázatunkat ügyetlenségekkel, bénáskodással. Például azzal, hogy míg
