Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4260 eredményesen törtük le a költségvetési deficitet, sikerült némi politikai deficitet, felesleges politikai deficitet is felhalmoznunk: elsősorban tájékoztatási deficitet az elmaradt információk miatt és partnerdeficitet, amikor ott sem kerestük meg elég tehetségesen vagy elég nyitottan a szövetségeseket, ahol pedig lehetett volna. Ezen lehet és kell is változtatni, ez egy esztendő mérlegének az egy ik fontos tanulsága. Igen, a vállalkozás kockázatos, de még mindig sokkal kevésbé kockázatos, mint semmit sem csinálni. A tabuk trónfosztása sohasem veszélytelen, de még sokkal veszélyesebb a másik alternatíva, az ész trónfosztása, a csodavárás, ami lehete tlenné teszi az ésszerű megoldások keresését. Pedig az egyik kedvenc mondásom szerint, aki ma homokba dugja a fejét, az holnap majd a fogát csikorgatja. Nekünk pedig más dolgunk van holnapra és más dolgunk lesz még három évre is. Köszönöm, hogy meghallgatt ak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Varga Mihálynak, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. A képviselő urat illeti a szó. VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy árnyaljam azt a képet, amelyet az elmúlt több mint ötven percben hallhattak a miniszterelnök úrtól és az MSZP frakcióvezető asszonyától, hiszen ebben a világban, amelyr ől ők beszéltek, megszűnnek a problémák, következetes reformlépések történnek, az ország egyre jobb és jobb állapotba kerül, csak van még itt egy ellenzék, aki néha bele akar piszkálni ebbe a folyamatba, zavarja ezt a gyönyörű, rózsaszín összhangot. Nézzün k akkor néhány olyan képet, amely nem az ellenzéken múlik, és amely, azt gondolom, hogy ma egy átlag magyar ember számára a napi valóság. Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy hírrel kezdjem, június elején jelent meg, a hír címe az volt, hogy “Csak a mini szter tudja, kihez tartoznak a bolyongó sérültek”. A következő történt: június elején a Nógrád megyei Pásztó közelében egy autóbaleset történt kedd hajnalban. A két férfit, aki a balesetben megsérült, a baleset után a mentők a salgótarjáni Szent Lázár Megy ei Kórházba szállították. Ott a sürgősségi ellátást azonnal megkapták a betegek. Az ügyeletes orvos arra a diagnózisra jutott, hogy a betegeknek utólagos kezelésként idegsebészeti beavatkozásra van szükségük. Mivel sem Salgótarjánban, sem egész Nógrád megy ében nincs idegsebészet, ezért az orvos a betegek átszállítása mellett döntött. Az ügyeletes először a budapesti Amerikai úti kórházként emlegetett fővárosi Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet kereste meg. Ennek oka, hogy az április 1jétől hatályo s területi ellátási rend szerint idegsebészet kapcsán a salgótarjáni kórház a fővárosi intézményhez tartozik. Igen ám, de az Amerikai úti kórház elutasította a betegek felvételét. A kórház megbízott vezetője ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy szerintük a salgótarjáni kórház csak - úgymond - szakmai tanácsot kért tőlük, nem felvételt. A salgótarjáni kórház erre úgy reagált: ők nem tanácsot kértek, hanem a beteg felvételét, ezt azonban elutasította a fővárosi kórház. Mi történt ezután? A salgótarjáni kórház ügyeletese ezt követően az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézethez, az OBSIhoz fordult. Hiába fordult azonban ehhez az intézményhez is, a főigazgató elutasítást kapott, majd ezt követően a főigazgató, a salgótarjáni kórház főigazgatója felhívta az egés zségügyi tárca információs irodáját, amely nem tudott tanácsot adni ez ügyben, miközben ez lenne az egyik feladata. Végül arra jutottak, mondja a salgótarjáni főigazgató, hogy a miskolci kórházba küldik át a két sérültet - Budapest egyébként közelebb van S algótarjánhoz, mint a Nógrád megyei székhely Miskolchoz. A miskolci kórház főigazgatója azt mondta: területileg nem ők az illetékesek, és a kórház nem volt ügyeletben, a salgótarjáni kórház pedig sem sürgősségi, sem semmilyen más szakma terén nem tartozik a miskolci kórházhoz, így nekik nem kellett volna fogadniuk a betegeket.
