Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4252 van szociális befektetés helyett. Semmi nem változik, a struktúrák változatlanok maradnak. Hiába van 50 százalékos béremelés az egészségügyben! Emlékszik bárk i arra, hogy hozzá mertünk volna nyúlni azokhoz a struktúrákhoz, amelyek tele vannak igazságtalansággal? Nem tettük. Ebben az értelemben két fogyatékossága is van annak a politikának, annak a politikának, amelyet 20002001 és 2003 között folytattunk: nemcs ak hogy elhagyja a szociális szerepvállalás valóságos lehetőségeit, hanem mindez nem jár együtt még azzal az akkor legalább kívánt céllal sem, hogy akkor nyúljunk hozzá ebben az időszakban a szerkezethez. Mennyivel könnyebb elfogadni az egészségügy átalakí tását abban az időszakban, amikor 50 százalékkal emelkednek a bérek! Mennyivel könnyebb lett volna az oktatási rendszer átalakítását elkezdeni, amikor 50 százalékkal növekszik az oktatók bére! Elszalasztottuk. Egyébként mondhatják, hogy ez a mi hibánk volt - igen, így van. 2004ben elkezdődik egy nagyon csendes kiigazítás, a bérek visszafogása, és 20052006ot is már nem a gazdasági növekedéstől elszakadó bérnövekedés jellemzi, hanem az azzal párhuzamos. Igen ám, de az azzal párhuzamos jövedelem- és bérnöve kedés még nem állítja helyre az egyensúlyt, ez már csak 2006 utánra maradt - ez a mostani ciklus. Sokat vitatkozunk azon, hogy elkerülhető lett volnae a kiigazítás. Azt tudom önöknek mondani: nem ismerek olyan mértékadó, mérvadó gazdasági kutatóintézetet, nem ismerem olyan szereplőjét a globális befektetési és pénzpiacoknak, amelyik azt mondaná, hogy az egyensúlyteremtésnek az a módja, hogy jelentősen csökkentjük az állami kiadásokat, és csak az első pillanatban növeltük a bevételeket is, ez elkerülhető le tt volna. Szeretném itt világosan elmondani, hogy zajlik tovább az illúziókeltés, zajlik az a politika, amelyben egyik oldalról az ellenzék legnagyobb pártja ostorozza a kormányt az egyensúlyvesztésért - hozzáteszem: azért, amelyből 20012002ben maga is k iveszi a részét. Itt ül az ellenzéki padsorokban most Varga Mihály - frakcióvezetőhelyettes úr talán a mai napon , aki akkor pénzügyminiszter volt, jól emlékszem, 2002 júniusában volt pénzügyminiszterként ő jelentette be, talán emlékszik rá, hogy júniusr a az egész éves költségvetési hiány 99 százalékát sikerült elérni. (Varga Mihály a fejét ingatja.) Csábító lehetőség ez Varga képviselő úrnak, hogy egypár mondatot, nem kell annyit, mint amennyit én elmondtam arról, hogy miben tévedtünk az elmúlt években, egypár mondatot elmondjon ő is, hogy mi az ő felelőssége 20012002ben. Nem azért, hogy felefele arányban osztozzunk, hanem azért, hogy megszerezze azt a morális jogot, hogy ostorozza azt, ami 2002 után volt. Tudniillik csak egy mérce van: a mérce az, hog y megtette mindenki mindent annak érdekében, hogy egyszerre biztosítsa a szociális jólét és a gazdasági jólét feltételeit. Ma Európában, a világban az a vélemény, hogy a magyar kormány párját ritkító határozottsággal és egyértelműséggel lépett fel annak é rdekében, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Ebben ma - épp az elmúlt napi brüsszeli jelentés alapján - azt tudom mondani, hogy ma már nem figyelmeztetés hangzik el, hanem támogató, jóváhagyó megjegyzés, annak a hozzátételével, hogy na de tessék tovább foly tatni a reformokat. A reformok lényegesen fontosabbak ebben az évben, mint önmagában a költségvetési kiigazítás, tudniillik a reformok éppen arról szólnak, amiről a bevezetőm elején tettem említést: hogy átalakítjuk azokat a rendszereket, amelyek mára nem azt szolgálják, hogy Magyarország erős és versenyképes legyen, hanem nem egy esetben gyengítik Magyarországot. Említsünk ezekről pár szót, mert az elmúlt egy évnek talán ezek a legfontosabb eredményei. Tegnap a Corvinus Egyetemen találkozhattam hallgatókka l és találkozhattam az egyetem rektorával, és úgy láttam, hogy a hallgatók pontosan értik, hogy miről szól a felsőoktatás átalakítása. Azt mondta nekem a rektor úr, hogy: nézze, miniszterelnök úr, most azon túlmenően, hogy persze a tandíjból, annak a felét felhasználva annyi pénzt fogunk tudni adni a legjobb hallgatóinknak, hogy egy hónapban 506070 ezer forint nettó támogatást tudnak kapni, ami több, mint a tanársegédeimnek adható fizetés, de nem is ez a legfontosabb - tudja, mi a legfontosabb? Az, hogy m egszűnik az az igazságtalanság, hogy az elmúlt években egyes szakokra 139 pontért fel tudtunk venni 40 darab hallgatót, majd másik 40et, akik nem voltak sokkal rosszabbak, 136ot értek el, őket
