Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4253 már nem az állami szakra tudtam felvenni, ami elvileg nem ker ül pénzbe, hanem arra a költségtérítéses szakra, amelyben egy év, egy teljes tanév a legolcsóbb szakokon 550 ezer forint. 550 ezer forint! Három pont különbséggel az egyik elvileg nem fizet semmit, a másik 550et. Azt meg már csak én teszem hozzá, hogy nem a 3 pont a legnagyobb különbség ám az egyetemisták között, hanem hogy 18 éves korra kiderül, hogy akkora a különbség a gyerekek között - ezt egyébként tudhatjuk a PISAjelentésekből is, hogy mondjuk, a matematikaeredményekben a legfontosabb meghatározó té nyező furcsa módon, hogy ki milyen családból jön , hogy az állami szakokon aligalig lehet találni szegény sorból jövő gyereket. És kik kerültek be 3457 ponttal alacsonyabb szinten már bekerülést biztosító 550 ezer forintos költségtérítésű szakra? A ne hezebb sorsú gyerekek. Hát ha valaki azt mondja nekem, hogy ez társadalmilag igazságos, akkor nem is tudom, mit kell erre mondani - azt nem mondhatom, hogy megemelem a kalapomat, mert éppen fordítva. Azt mondja a rektor úr, hogy: tudja, mi a fontos abban, amit most önök csinálnak? Hogy ezt a kettőt összenyitották. Hogy egy darab felvételi nem dönti el a gyereknek a sorsát egy életre. Aki bekerült az állami felsőoktatásba, az, ha nem tanul jól, átmegy a fizetős szakra. Aki bekerült a fizetős szakra, és jól t anul, átmegy a nem fizetős vagy havi 8 ezer forintos tandíj fizetésére kötelezett állami szakra. Az istenért, nehogy megváltoztassák! Az istenért, nehogy megváltoztassák! A hallgatók, amikor kérdezhettek tegnap, nem azt kérdezték, hogy miért kell 8 ezer fo rintos tandíjat fizetni - már csak azért sem, mondom még egyszer, mert abból 4 ezret ők kapnak vissza tandíjként, a másik 4 ezerből pedig az egyetem fejlődik , hanem azt kérdezték a rektortól meg tőlem, hogy egyébként hogyan lesz a mi egyetemünk a legjobb Európában meg a világon. Európa száz legjobb egyeteme között nincsen magyar. A világon az első 400ba alig jut be magyar, kettő bejut: a Szegedi Egyetem meg az Eötvös Pesten. Ez az igazi kérdés, ez az igazi kihívás. És hogy ahhoz kell a hallgatóknak a 4 e zer forintja, mert a felét visszakapják tandíjban? Azt kell nyugodtan mondani: igen, kell hozzá. Igen, kell hozzá. Nagyon sokat vitatkozunk az egészségügyön. Soha egyetlenegy szóval nem hallottam itt a parlamentben a kiváltságok ellen küzdő ellenzéki képvi selőktől, akik újabban az új arisztokráciát, az ellenük folytatandó lázas politikai küzdelmet tűzték zászlajukra, hogy küzdjünk már azon igazságtalanság ellen is, hogy a magyar egészségügyben ott van az az elképesztő ellentmondás, hogy alapvetően állami, k özösségi infrastruktúrán teljesen elfogadott módon magánpraxis is zajlik. (8.40) Hogy a paraszolvencia úgy hálózza be az egészségügy mindennapjait, minthogyha ez lenne az életet adó levegő. Minden képviselő pontosan tudja, hogy egy szülés ma Magyarországon - legyen a legszegényebb vidéki falusi asszony - 6080 ezer forintnál kezdődik, és azt is tudja mindenki, hogy ezt a szülést állami kórházakban, önkormányzati kórházakban folytatják le. Emberek kérdezgetik egymást, borítékokat dugdosnak vagy virágcsokor közepébe, vagy a doktor úr zsebébe, megalázó módon. A doktor nem fizet, mi egyébként adóforintokból fizetjük a szüléshez kapcsolódó majd minden költséget. Mondják, beszélt valaki egyszer a parlamentben, fels zólította a kormányt, hogy mi, akik a kiváltságok ellen küzdünk, felszólítjuk a kormányt, hogy akkor uccu neki, gyerünk, ne tűrjék ezt az igazságtalanságot?! Miért nem ugranak neki? Hogyan van az, hogy közösségi infrastruktúrán itt magánbiznisz zajlik? Nem mondták egyszer se. Nem fáj az igazságtalanság, képviselő kollégák? Fájhatna is. Mondják, egyszer is felháborodtak azon, hogy Magyarországon, ha az embernek a sorsa úgy hozza, és a hozzá legközelebbi kis kórházba viszik be egy infarktus után, akkor akár k étszerháromszor akkora lehet a kockázata annak, hogy 30 napon belül meg fog halni, mint hogyha a régió legjobb kórházába viszik be? És hogy erről nem tudnak semmit a magyarok, hogy egyáltalán nem mindegy - és itt nem merek kórháznevet mondani, nehogy vala kit véletlenül megsértsek , hogy a kis kórházba visszük be, ahol évente csak 100 darab ilyen betegséggel találkoznak, vagy 5060 kilométerrel arrébb, ahol 300400500 ilyen betegséggel találkoznak?
