Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4250 Azt tudom mondani, hogy Portugáliában, Görögországban, Dániában vagy a nálunk lényegesen nagyobb lélekszámú és területű Olaszországban ugyanezek a dilemmák. Sőt, nem is kell nagyon politikusnak lenni ahhoz, hogy az ember elég jól tudja saját tapasztalatából, hogy mindig az a döntési helyzet áll előtte, hogy a rendelkezésére álló jövedelemmel mit kezd; hogy a család, a hétköznapok életének könnyebb vitelére fordítja, vagy azt mondja, hogy gondolni kell a holnapra, nem csak a mának kell é lni, be kell fektetni, egyetemre kell küldeni a gyereket, ha lehet, meg kell takarítani, aki tud, egy picike kis vállalkozásba fogjon, földet művel, valami iparos tevékenységet végez. Fogyasztani vagy befektetni? A mát könnyebbé tenni vagy gondolni a holna p jövedelemtermelésére? Ez az igazi nagy dilemma. Emögött aztán van egy másik, sokkal szélesebb dilemma: hogy mit kezdjünk az európai örökség egyik nagyon fontos pillérével, elemével, az európai jóléti rendszerekkel, az európai szociális államokkal, mindaz zal, ami a második világháború után kialakult - hozzáteszem, döntően keresztényszocialista, kereszténydemokrata, szociáldemokrata ihletettséggel , amely nagyjából arról szólt, hogy egyre nagyobb jövedelmet vonjunk el a polgároktól, és egyre kiterjedtebb, közös szociális, jóléti szerepvállalással gondoskodjunk arról, hogy mindenkinek a sorsa közösen és együtt jobbra fordulhasson. Egyre nagyobb rendszereket működtettünk, mindenkihez eljutott az iskola, majd a jó iskola, mindenki eljutott az óvodáig, hatalmas akra nőttek az egészségügyi rendszerek, kiterjedt szociális, munkaügyi ellátó intézmények épültek föl. És elkezdődik egy változás a '80as, '90es években, amely kihat Európára is. Egyre inkább nemcsak az a kérdés, hogy hogyan véd meg az állam, hanem hogy hogyan tud az állam abban segédkezni, hogy mi magunk is meg tudjuk önmagunkat védeni; hogy a szerepek bonyolultabbak lettek. (8.20) Nem aktív állam és passzív polgár, hanem aktív állam, befektető állam és aktív polgár. Mi ennek egy részéből kimaradtunk a n yolcvanas években. A kilencvenes éveket nem ebben a dilemmában éltük meg, mert jött a rendszerváltás. Egyszerre kétfajta alkalmazkodás és sokk érte Magyarországot, részint a politikai rendszer átalakítása, a demokratizálás, a szociális piacgazdaság megtere mtése, másrészt az a dilemma, amit úgy hívunk, hogy a globális verseny kiterjedése, az a nagyon sajátos helyzet, amikor kiderül, hogy hagyományos módon nem lehetnek a nemzetek sikeresek, azaz hogy bezárkóznak, azaz hogy csak védekeznek, azaz hogy nem számo lnak azzal, hogy a világ nyitottabb lett, és nem kérdezik meg Németországot sem - nem csak Magyarországról beszélek , Svédországot vagy Finnországot sem, hogy mi van a svéd modellel, mi van a finn modellel, hanem csak azt, hogy tartjátoke a tempót vagy s em. A kilencvenes években egymás után hatalmas nagy kiigazítások rázzák meg Európát. A kiigazítások nem egyszerűen költségvetési kiigazítások, ez tévedés lenne, a kiigazítás szembenézés azzal, hogy egy új szereposztás kell. Nem arról szól mostantól kezdve Európa, hogy nekem nincs dolgom, és mindig számíthatok anélkül is a közösség segítségére, hogy én magam is vállalnám azt a felelősséget, ami önmagamért meg a családért van, hanem kiderül, hogy nekem is van dolgom, a társadalomnak is van dolga, meg a közöss égnek is van dolga. Egy új egyensúly jön létre. Svédország és Finnország hatalmas nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Ez a kilencvenes évek eleje. Egykét évig halogatják a szembenézést, aztán nagyjából akkora költségvetési hiányuk lesz, mint amekkora Ma gyarországnak lett az elmúlt években. Háromnégy év alatt néznek ezzel szembe. Ugyanez történik NagyBritanniában pár évvel korábban. Ettől szenved Olaszország visszatérően, és bár nem mély megrázkódtatásokkal és nem teljesen függetlenül a német egyesítést ől, ugyanez a sokk rázza meg Németországot. Amikor hetekkel ezelőtt meglátogatott engem a Volkswagen konszern - a nagy Volkswagen konszern és nem a magyar képviselet - elnöke, akkor azt mondta, hogy miniszterelnök úr, van egy jó meg egy rossz hírem. A jó h ír az, hogy az itteni befektetéseinkkel, döntően az Audival Győrben nagyon elégedettek vagyunk, és készülünk arra, hogy újabb és újabb beruházásokat hozunk, de Magyarország előnye csökkent, és nem azért, mert
