Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 12 (82. szám) - A Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának védelme érdekében teendő sürgős intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter):
4231 Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök annak, amit elmondott, hiszen ez az országgyűlési határozat ezek szerint mégis csak nagy többséggel elfogadásra kerül. De nem minden esetben jó, ha a politika teljes súlyával rá telepszik egyegy ügyre, ezért azt szeretném mindenképpen kérni, hogy kapják meg a civil szervezetek, az önkormányzatok is azt a felvilágosítást, azt az adatmennyiséget, amiből ők is le tudják szűrni annak esélyét, lehetőségét, hogy megfelelő hangsúllyal e gyegy negatív hatás kapcsán kellőképpen felvértezve, kellő indokokkal alátámasztva fel tudjanak lépni. Mindenképpen szeretném, ha az országok közötti eddigi megállapodásokat, amelyek idestova most már öt vagy hat éve születtek meg, újból megvizsgálnánk, é s az uniós előírásoknak megfelelően átalakítanánk a határ menti, a szomszédos országokkal megkötött megállapodásokat is. Az a monitoringrendszer, amiről 2000 után hihetetlenül sokat beszéltünk a tiszai szennyezés kapcsán, nem tudott teljes egészében kiépül ni, amivel az előrejelzéseket el lehetne végezni, és a civil társadalmat is kellőképpen fel lehetne vértezni egyegy ügy ellen történő fellépés kapcsán. Nemcsak a Rába szennyezése, hanem a hulladékégető további sorsa is nagyon fontos. Szentgotthárdnak és k örnyékének idegenforgalmi szempontból biztos, hogy nem tenne jót, ha közvetlenül, 100 vagy 200 méterre a határ mellett egy nagy teljesítményű hulladékégetőt építenének fel. Azt szeretném mondani, hogy minden ország a saját belső hulladékgazdálkodását és an nak frakcióit oldja meg úgy, hogy lehetőleg más országokat a légszennyezés kapcsán ne érintsen, vagy lehetőleg minimálisra csökkentse annak lehetőségét, hogy más ország fogja az általuk kibocsátott mérgező anyagok nagy többségét magába szívni, az ott élő t ársadalmat fogja veszélyeztetni, károsítani. Köszönöm a figyelmüket, és kérem a parlamentet, hogy az országgyűlési határozatot tényleg egyhangúlag fogadjuk el. ELNÖK (Harrach Péter) : Kis Zoltán képviselő úré a szó. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Két gondolat Ékes úr felszólalásához; az egyik a civil szervezetekkel kapcsolatos. A Magyar Köztársaság jogrendje mintegy nyolc évvel ezelőtt, az Aarhusi Egyezmény alapján a környezetvédelmi törvény módosításával bevette a civil szervezetek azon jogait, hogy nemcsak hogy minden adatot megkapnak, ügyfélként vehetnek részt az ügyben. Magyarul, ugyanazon jogosítványok illetik meg, mint azt, aki valamit kérelmez, illetve azt, aki ezzel a kérelemmel szemben valamiféle opciós vagy ellenoldalú véleményt képvisel. Minden olyan szakértői véleményt és minden olyan, az ügyben keresett dokumentumot, amelyet a hatóság beszerzett, a civil szervezetek rendelkezésére kell bocsátani. A másik a vízkeretirányelv, amelyet most már hat éve az Európai Unió elfogadott. A vízkeretirányelv egyértelmű eligazítást ad arra, hogy a szomszédos, felvízi, alvízi országok egymással szemben a vízkészlet és a víz belső védelme érdekében mit tehetnek meg, és hogyan kell ezt egyeztetni. Ez románmagyar viszonylatban érdekes most, Veres patak kapcsán, illetve itt a Rába habzásával összefüggésben is. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány, ha más megoldás nincs, az Európai Bíróságig kell hogy elmenjen, és ez az országgyűlési határozat arra jó, hogy a végszennyezés kapcsán egy olyan politika i kinyilatkoztatást tegyen, amely a kormányra nézve kötelező, hogy ezeket a lépéseket tegye meg. Én is örülök annak, hogy itt ötpárti konszenzus látszik kibontakozni, a kormányt meg az Országgyűlés felhatalmazása alapján a legvégső eszköz felhasználására i s kényszeríti; mert ez egy olyan néphatalmi döntés, amelyet a kormány nem opponálhat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Iván László képviselő úr következik.
