Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4017 Az elmúl t napokban nagyon sokan fogtak hozzá értékelni ezt az egy évet, és ezen a héten lesz majd még nekünk is lehetőségünk, hogy ugyanezt megtegyük, egész vitanap áll majd rendelkezésre. A mai ülésnapon a napirend előtti hozzászólás mintegy húsz percét ezért nem egy átfogó, minden részletre kiterjedő értékelésre használom, pusztán arra, hogy a legfontosabb értékelő megjegyzéseket megtehessem. Természetesen kíváncsian és nyitottan várom az önök megjegyzéseit most is meg majd a hét közepén is. Az elmúlt egy évben k ét folyamat ment egymás mellett párhuzamosan: az egyik egy sikertelen politikaihatalmi kísérlet volt, a másik pedig egy gazdaságitársadalmi fordulat elkezdésének összességében sikeres politikája. Ami a politikaihatalmi hatalomátvétel kísérletét illeti, a végeredményt ismerjük. Az a végeredmény, hogy ez a szándék elbukott. E mögött a folyamat mögött nem kizárólag, nem egyedül, de jól kitapinthatóan felsejlik és kimutatható a parlamenti ellenzék egyikmásik pártjának világos szándéka, az a szándéka, hogy a kormányt idő előtt távozásra kényszerítse, és ebben a küzdelemben, ha kell, akkor parlamenten kívüli, az alkotmányosság határait súroló, azon nem egyszer átlépő eszközöket is használ. Programot és ideológiát adott erőszakos megnyilvánulásokhoz az ellenzék egy része, ilyen értelemben közvetlenül is szerepet vállalva utcai zavargások és rendbontás létrejöttében. Az ürügy ehhez a politikához egy miniszterelnöki beszéd volt, de az ok, az ettől eltérő. Az ok a magyar jobboldal egy nem elhanyagolható részének és közte a magyar jobboldal egyes pártjai vezetőinek mély és engesztelhetetlen, szűnni nem akaró gyűlölete a baloldal és annak egy részével szemben, mi több, az a fajta morális és politikaitörténelmi felsőbbrendűség, amely arra vonatkozik, hogy az ország ve zetésére csakis és kizárólag az úgymond nemzeti történelmi hagyományokat képviselő, bár azokat nem egy esetben sokak szerint megcsúfoló jobboldali vezetés lehet... Ezt a hatalmipolitikai természetű kihívást a kormánykoalíció és pártjai, a mögötte lévő tár sadalmi sokaság sikeresen el- és visszautasította. A hatalom átvételére irányuló kísérlet megbukott. A nyomában járó hangulat sokáig itt fog maradni közöttünk. Relativizálódtak demokratikus értékek, relativizálódtak sok tekintetben emberi jogok, és megjele nt olyan szélsőséges politikai megnyilvánulás is, amelytől korábban minden valamit magára adó demokratikus politikai párt távol tartotta magát. Ezt most egyes politikai pártok nem akarták és nem tudták. Azt mondhatom, hogy sajnálom; kár értük is, és kár Ma gyarországért is. Na most, ami a másik dolgot illeti: ezzel egy időben zajlott az elmúlt 17 év egyik legmélyebb és legátfogóbb, gazdaságitársadalmi fordulatot megalapozó politikai programjának bevezetése, amely sok tekintetben a 18 évvel ezelőtt elkezdett politikai és gazdasági rendszerváltás társadalmi befejezését tűzi ki maga elé, és azt ígéri. Igen, arról szól, hogy vegyük birtokba Magyarországot; hogy az az állítás, hogy ez ország mindannyiunké, ez azt is jelenti, hogy mi, közösen együtt, valamennyi po lgárok, a mi teljesítményünk az, ami az ország működésének az alapja, és ennek a teljesítménynek a közössé tételéből erősödik az ország; hogy az ország és a nemzet nem tud többet adni polgárainak, mint amennyit a polgárok felismert, okos bölcsességgel és i dőnként természetesen a jogi normák kényszerítő erejével összeadnak azért, hogy közös céljaikat megvalósítsák. Nem kétséges, hogy a program mögött ott van egy felismerés is, az a felismerés, hogy bármilyen jó szándékú volt az elmúlt 56 évben követett poli tika - amely politikának a mélyén egy erőteljes szociális jóléti kiigazítás volt , ez a politika, bár átmeneti időre akár jelentősen is tudja csökkenteni a szegénységet vagy a társadalmi különbségeket, végső soron és hosszabb távon nem járul hozzá sem a p olgárok és a családok megerősödéséhez, sem pedig a nemzet megerősödéséhez. (13.10) Ebben az értelemben a szociális jó szándék nem elegendő, ezért a 20002001 óta folytatott politikának az átfogó és jelentős korrekciójára kellett sort keríteni. Ez nem egysz erűen költségvetési kiigazítás, ez ennél sokkal több. Ez arról szól, hogy közösen vallott normáink szerint próbálunk meg élni, hogy nincsen kétfajta Magyarország, egy hivatalos Magyarország és mögötte a feudális Magyarország kézközön világa apró előjogokk al vagy éppen nagyobbakkal, normakerüléssel,
