Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4018 normaromboló szívességek bonyolult világával, hogy a közteherviselésben való részvétel teremti meg a morális jogát mindenkinek ahhoz, hogy részt vegyen a közügyekben, hogy nem létezhet egyszerre egy nyilvános Ma gyarország és egy szürke vagy mutyi Magyarország. Ennek az időszaknak az egyik legnagyobb eredménye az, hogy 1718 év után először érdemben sikerült kifehéríteni a gazdaság bizonyos területeit vagy azoknak legalább egy részét. Az elmúlt hónapokban több min t százezren jelentkeztek be a társadalombiztosításba, azt vállalva, hogy ők is részt vesznek a nemzeti kockázatközösségben, elismerve, hogy van jövedelmük, amelyből tudják és akarják magukat biztosítani. Több mint százezren - fantasztikus dolog ez! Ugyancs ak több mint százezren vannak azok, akiket a munkáltatója úgy jelentett be, hogy elfogadta, hogy bár minimálbérre van vagy volt bejelentve, de a járulékfizetés alapjául nem a minimálbér, hanem annak kétszerese szolgál. Mit jelent ez? Nyilvánvalóan azt, hog y volt egy hivatalos jövedelem, és volt mellette más is. Magyarországon tízezer vagyonvizsgálat indult el, és az első tapasztalat az, hogy minden egyes vagyonvizsgálatra több mint ötmillió forint eltitkolt adó jutott, és ezek a vagyonvizsgálatok nem a társ adalom legelesettebb részét érintik. Hozzáteszem: rendkívül magányos volt a kormány ezekben az ügyekben, mert bár az ellenzék egy része szeretettel beszél arról, hogy le kell törni az előjogokat meg a privilégiumokat, sőt valamilyen zavaros képletben új ar isztokráciáról is beszél, de furcsa módon ezekben a lépésekben soha, egyetlenegyszer nem mondta azt a szóban forgó párt vagy pártszövetség, hogy a kormány végre sikeresen olyasvalamit tesz, aminek az a vége, hogy lehet csökkenteni azok terhét, akik tisztes ségesen részt vesznek a közteherviselésben, hogy több közös jövedelem több lehetőséget fog jelenteni. Úgy látom, hogy ezekben az ügyekben nagy az ellenzék egy részének a szája, de kevés az ereje vagy az erőt adó bölcsessége. A magyar felsőoktatásban olyan folyamatok indultak el, amely összenyitja a fizetős és a nemfizetős felsőoktatást, és több lehetőséget jelent végre azoknak a gyerekeknek, akik szegény sorból származnak, de tudnak és akarnak tanulni és jól tanulni. Hogy legalább kézzelfogható szándékkal s zembemegy azzal az igazságtalansággal, hogy a legnagyobb állami, úgymond nemfizetős egyetemeinken alig lehet mára segédmunkás szülők gyerekeit találni, mert ők 18 éves korukra annyi hátrányt szednek össze, hogy esélyük sincsen bejutni. És mi marad nekik? A fizetős felsőoktatás. Ez lenne a társadalmi igazságosság? Ez nem az! Szembe kell ezzel menni? Igen! A magyar felsőoktatás megújítására vonatkozó kísérlet, hogy tudniillik a felsőoktatási intézmények finanszírozása minőséghez kötődjön egyre inkább, az azt a célt szolgálja, hogy a legjobbak között legyenek ott végre a magyar főiskolák és egyetemek, mert ma az első pár százban a világon vagy Európában nincsen magyar felsőoktatási intézmény. Ezek nagyon mély reformok, amelyek csökkentik a társadalmi különbsége ket, és amelyek elindíthatják Magyarországot egy növekvő pályán. A magyar közoktatásban újra lesz teljesítménymérés, és a teljesítményértékelés nyilvános lesz. Mert nemcsak az kell, hogy a gyerekem iskolába járjon, hanem hogy olyan iskolába járjon, amellye l több lehetősége lesz, hogy tisztességes szakmát szerez, hogy a legjobb gimnáziumba jut be, hogy végül fel fogják venni az egyetemekre. Ma szinte mindenkinek mérik a teljesítményét: nagy áruházláncokban pontosan meg tudják mondani, hogy egy pénztárosnak m ennyi volt a forgalma, és hányszor nyúlt hozzá a pénztárgéphez, közben tanárok, oktatók és nem egy esetben egészségügyben dolgozók minőségi értékelése nem történt meg. Ez egy fontos dolog. A falun béke van, a rendszerváltás óta először nyugalom, prosperitá s, együttműködés, mindeközben jelentősen átalakul a központi közigazgatás, minőségelvű, teljesítményt mérő, a teljesítményt visszaigazoló, azt honoráló bérezés felé indul el. A magyar adófizetők ebben a négy évben végül majdnem 20 százalékkal kevesebbet fo gnak arányosan költeni adminisztrációra, bürokráciára, mint a kormányváltás első napján. Nem beszélni kell a bürokrácia csökkentéséről! 19 százalékpont helyett 15 százalékpontnyi lesz nagyjából a GDPből a közszféra finanszírozása. Ez
