Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - Egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HENDE CSABA (Fidesz):
3961 vajon bonyolult parancse az, hogy nőt ötödmagunkkal nem erőszakolunk meg éjszaka az utcán, és azután mintegy ráadásként nem vesszük el a 20 ezer forintját is? Avagy a Corpus Juris nem mondja ki elég egyértelműen, vitathatatlanul azt, hogy először is nem csempészünk bandákba verődve cigaret tát, de ha mégis erre vetemednénk, akkor is őrizkedjünk attól, hogy a rivális bandával keletkezett elszámolási vitát úgy akarjuk rendezni, hogy túszul ejtjük amazok egy tagját, és váltságdíjat követelünk érte? Vajon ne tudná a hatályos jogból bárki kihámoz ni, hogy nem szabad autókat megállítani az autópályán és a sofőrt kifosztani, elvéve szállítmányát és pénzét is? Avagy nem volna bárkinek világos az, hogy egy bankrablás helyszínelőjeként nem szabad belenyúlni a kasszába? Hazánk szomorú állapotának a fő ok a valójában az az érték- és normavesztett magatartás, amely a társadalom szinte egészét átjárja, és mint mindig, most a fejétől illatos a hal. Tisztelt Ház! Mifelénk Vas megyében azt mondják az indifferens, a lényeges kérdéseket előre nem vivő dolgokra, ho gy ártani nem használ. Ez a javaslat is ilyennek tűnik számunkra. Ez akár arra is elegendő ok lehetne, hogy megszavazzuk. Annak, hogy ezt mégsem tesszük, és a végszavazásnál tartózkodni fogunk, megvan a maga oka. A javaslat 1989. október 23át teszi meg a jogrendszer cezúrájának. Azt mondja, hogy ami ez előtt született, az a diktatúra része, ami ez után, azt pedig jogállaminak tekinthetjük. Ez súlyos tévedés. A rendszerváltozás szimbolikus időpontjának kijelölni e napot történetileg sem indokolt. Sokkal ink ább a szabad választások útján megalakult '90es parlament első ülését tekinthetnénk demokratikus fordulópontnak, a népszuverenitás helyreállítása időpontjának. A két időpont között, de azt követően is számos olyan hiba, mulasztás és bűn követődött el, ame lyek jórészt a törvényhozáshoz és az általa ellenőrzött vagy ellenőrizni elmulasztott végrehajtó hatalomhoz köthetőek, és amelyek együttes következménye mindaz, amit ma népünk megélni kénytelen. Tisztelt Ház! 1989 októberében még azt hittük, hogy a demokra tikus fordulat, a nyugati orientáció, az európai és transzatlanti integrációra való törekvés, a piacgazdaságra való áttérés belátható időn belül megszabadít minket a szocializmus csődtömegétől. Adósságainkat elfelejtjük, és 1015 éves távlatban legalábbis megközelítjük a nyugateurópai életszínvonalat, jólétben, szabadságban, demokráciában, a határon túli testvéreinkkel szoros egységben fogunk élni. Ne tagadjuk, mindnyájan ezt reméltük. Ehelyett mit kapott a magyarság? A magyar emberek egészségi állapota tr agikus, a mutatók a legtöbb területen Európa sereghajtójává tesznek minket, és a múlt század elejének felelnek meg. Különösen tragikus a férfiak 4060 éves kor közötti halálozási mutatója. A most folyó úgynevezett egészségügyi reform semmilyen javulással n em kecsegtet e téren, sőt ellenkezőleg. Államunk adóssága ahelyett, hogy eltűnt volna, megtöbbszöröződött, s mára meghaladja a 14 ezer milliárd forintot. A romlás az elmúlt öt évben különösen fölgyorsult. Sajátos világcsúcs, hogy mindeközben a magyar állam vagyona, mindnyájunk közös tulajdona a privatizáció fedőnevű művelet során gyakorlatilag eltűnt. Életszínvonalunk ma jóval messzebb van az osztrákokétól, mint volt 1989ben. Miközben ők ütemesen emelni tudták életszínvonalukat, a miénk a '89es szint alá esett. A valahai éltanulóból Európa sereghajtójává váltunk az elmúlt években. Szabadságról, demokráciáról aligha beszélhetünk egy olyan országban, ahol a média döntő része a volt pártállami elit és körei kezében maradhatott, ahol alapvető szabadságjogokat maszkos és viperás, azonosító nélküli rohamrendőrök taposnak sárba. Milyen demokrácia, milyen jogállam az, ahol a mi pénzünkből tartott ombudsman mindezt elhallgatja, mellébeszél és mindezt szépítgeti, aztán hipphopp igazságügyminiszter lesz a független jogőrből? A nemzet határokon átívelő egysége 2004. december 5. és az azt megelőző minősíthetetlen kormányoldali kampány óta távolabb van, mint Trianon óta bármikor. Milyen jogállam az, ahol egy állami szerv, jelesül az Országos Választási Bizottság sorozat osan fittyet hány a föléje rendelt Alkotmánybíróság világos és egyértelmű döntéseinek, és zugügyvédeket megszégyenítő módon szlalomozik a joghézagok között? Arra legyünk talán büszkék, ahogyan a törvény előtti egyenlőség, azaz hogy egyenlőtlenség érvényesü l hazánkban? A kis tolvajok megkapják a magukét, de a
