Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - Egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3962 milliárdos bűnelkövetők sora úszta meg ejnyebejnyével vagy hasonlóan súlytalan büntetéssel a bűncselekményeit? Miféle jogállam az, ahol büntetlenül, sőt jogszerűen meg lehet gazdagodni az állammal kötö tt, a közösségre nézve nyilvánvalóan hátrányos ügyletek sorával? Ahol úgy lehet állami tulajdonú ingatlant venni részletre, hogy az eladó rögtön vissza is bérli az ingatlant annyiért, amennyi a vételárrészlet lenne. Így aztán a Balatonparti nyaraló tíz év múlva ingyen lesz a vevőé. S mit mondjunk egy olyan országról, egy olyan jogrendszerről, egy olyan politikai rendszerről, ahol az ilyen figurákból miniszterelnök lehet? Mondjuk azt, hogy ez egy jogállam, és ünnepeljük, véssük kőbe, tegyük a jogszerűség al fájává annak a politikai rendszernek a szimbolikus születésnapját, amely mindezt lehetővé tette? Hát nem! 1989. október 23a lehetett volna valódi cezúra, a demokratikus fordulat napja. Ehhez az kellett volna, hogy a bukott rendszert eszméivel és azok örök öseivel együtt söpörje el a magyar nép. A tisztító vihar elmaradt, és lett belőle ez a nyúlós, ragadós, gusztustalan világ. A mi hibánk is, hogy mindezt eltűrtük, naivan hagytuk magunkat sokszor megvezetni. Így szerezhették meg a diktatúra urai politikai h atalmuk helyébe a gazdaság feletti uralmat, s majd arra támaszkodva szerezhették vissza a politikai hatalmat is. Ez azonban nem ok arra, hogy ostobán megint tapsikoljunk az elcsalt, elhazudott rendszerváltoztatás megünnepléséhez. Ezért nem fogja a Fideszf rakció megszavazni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (1.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Wiener György képviselő úr jelentkezett. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtá rsaim! A most elhangzott beszéd egyértelműen mutatja, hogy akármilyen törvényjavaslat is kerül az Országgyűlés elé, csak és kizárólag a kormánnyal szembeni és sokszor teljesen megalapozatlan támadások hangzanak el az ellenzék részéről. Azért fogalmazok így , mert ez a törvényjavaslat nem erről szól. Mindaz, amit Hende képviselőtársam elmondott, egyáltalán nem kapcsolódott a tárgyhoz. Felszólalása ennek következtében házszabályellenes volt. Azonban lehetetlen az, hogy egy ilyen felszólalásra ne reagáljon a ko rmányzati oldal. Először is, 1989. október 23a nem egy erkölcsi pont, nem egy erkölcsi választóvonal, hanem egy átfogó alkotmányrevízió napja. Jelen pillanatban nem a magyar társadalom erkölcsi állapotáról tárgyalunk, hanem arról, hogy egy átfogó alaptörv ényi revízió nyomán milyen változtatásokat szükséges magában a jogrendben végrehajtani. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy mi előzte meg 1989. október 23át. Megelőzte egy megegyezés a Nemzeti Kerekasztaltárgyalásokon, ahol nem arról volt szó, hogy elsöpörjük a tárgyalófelet, hanem arról volt szó, hogy megegyezünk, és kialakítjuk azokat a szabályokat, amelyek alapján a magyar állam politikai berendezkedése a továbbiakban működni fog. Ha valakinek az volt az elképzelése, hogy el akarja söpörni az elle nfeleit, annak nem lett volna szabad a tárgyalóasztalhoz leülni; annak egészen mást kellett volna tennie. Azt kellett volna tennie, amit ma egyesek nemzeti felkelés címén az utcákon, tereken művelnek. De akkor ez fel sem merült, akkor mindenki a békés átme netről beszélt. Nem arról beszélt, hogy az ellenfelemet az agyagba döngölöm, még ha el is hangzott egyszer egy ilyen mondat, hanem arról, hogy a hatalomról a választások fognak dönteni. Nem tehetünk arról, hogy az igen tisztelt fideszes képviselőtársam szá mára a választásokon megszerzett, illetőleg megőrzött hatalom nem tűnik legitimnek, és olyan elképzeléseket fogalmaz meg, amelyek teljes mértékben ellentétesek a demokratikus jogállam alapelveivel és követelményeivel. De ha megnézzük, hogy mi a helyzet val ójában gazdasági téren, mert ilyen példákat is felhozott az államadóssággal kapcsolatban, akkor nem feledhetjük el azt, hogy 1990ben valóban hallatlanul magas volt a magyar adósságállomány, a nettó adósságállomány 11 milliárd dollárt tett ki. Mennyi
