Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - A thai képviselőház hivatala delegációjának köszöntése - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
3866 támogatnunk kell, és együtt kell cselekednünk - mint Bencsik képviselőtársam is mondta - a jövő érdekében ezeknek a feladatoknak a megvalósításában. Igen, undok módon, tiszteletlenül azt is mondhatnám, hogy köszönöm a felismerést a kormánynak, mert igaz, hogy harmadik ciklusba n kormányoznak, de kérem, ne vegyék rossz néven, a második kormányzati ciklusban jutott eszükbe, hogy egyáltalán egy ilyen programot be kell nyújtani. Három ciklus, és a 9. év, de nem baj, jobb később, mint soha, úgyhogy mindenképpen üdvözlöm, és kérem, ne sértődjenek meg a megjegyzésemért, nem ezért tettem. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen koncepcióval, szakmai programmal az a gondunk, hogy mindig feltesszük a kérdést, mi a biztosíték arra, hogy megvalósítjuk, hogy teszünk érte, cselekszünk, és ahhoz, hogy c selekedjünk, a feltételeket is biztosítjuk. Mondta Teleki képviselőtársam, hogy jó ez a szakmai program. Én is bízom benne, de úgy gondolom, a szakmai program mindig komplex, ahhoz a feltételekről is beszélni kellene. Most ez nincs napirenden, elfogadom, c sak a lelkükön fog száradni, ha a feltételeket nem erősítik, nem teszik mellé. Ebben némi kétségeim vannak a költségvetés állapotát illetően, de kérem, hazudtoljanak meg, szívesen bocsánatot fogok kérni, hogy kérem, kishitű voltam ebben a kérdésben. Mert d rukkolok ennek a programnak, és drukkolok annak, hogy minél többet sikerüljön belőle megvalósítani. Úgy gondolom, nemcsak nekem kell drukkolnom, hanem mindenkinek - hangsúlyozom , a társadalmi béke, a jövő, az életminőség érdekében. Államtitkár úr! Engedj e meg, hogy beszámoljak önnek arról - és most ne keressék a megjegyzéseim élét , hogy gyakorló polgármesterként egy 18 ezres kisvárosban milyen dolgok fordultak elő az utóbbi 89 évben. Meg kell tapasztalni - és minden évben megtapasztalom , hogy a cigán y önkormányzat forrásai, tehát amit biztosít az állam, nagyon kicsik, mondhatnám, csúnyán kicsik. Miután a mi helyzetünk sem jobb, nem tudjuk kiegészíteni a cigány önkormányzat és önkormányzás pénzügyi feltételeit. Jó, ha erre is gondolnak, mert ez kevéssz er kerül szóba. Szükségeltetik - ahogyan az ő működésükhöz és más nemzetiségek működéséhez is - a forrás, ide is pénz kell. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, e kérdés mellé is fontos pénzt tenni. Nem tudom, de '99ben tapasztaltam meg, hogy cigánykoo rdinátort alkalmaztunk öt évig, és utána hirtelen megszűnt, és nem tudtunk. Nagyon jelentős munkát végzett, a városban a cigány kisebbség… (Kovács Tibor: Saját forrásból kellett volna.) Nincs rá pénzünk, de központi támogatásból, pályázat kapcsán nyertük e l öt évre, aláírtuk a szerződést, utána nem volt pénzünk. Azért nem volt pénzünk, mert - hölgyek, urak, emlékezzenek rá, és ne provokáljanak, mert nem akartam ezt elmondani - 2003ban, erről már szóltam egy napirenddel korábban, 500 millió forint működési hiányt produkált az 50 százalékos béremelés. Nem maradt rá lehetőség. Akkor beszéljünk a Cherbo tanodáról. Volt egy nagyon jó program, megpályáztuk, de nem látom a jövőjét. A Cherbo tanoda annyit jelent, hogy a cigány gyermekekkel délután, külön napköziben - és a családdal - foglalkoznak, pontosan az integráció érdekében viselkedési ismereteket és sok más egyéb felvilágosító munkát tesznek hozzá a pedagógusaink, tanáraink. A szociális bérlakás kérdésében elismerték, hogy a lakhatás fontos feltétel, de nem l átom igazából a jövőjét, és nem láttam az elmúlt hat évben. Kérem, ne vegyék kritikaként, vagy vegyék kritikaként, csak ne haragudjanak meg érte, mert tényleg nem történt jóformán semmi. Beszámolhatok arról, hogy Szarvason a cigány lakosság vásárolt, építe tt és felújított lakásokat, most pedig ez nem megy. Nincs, és segíteni sem tudjuk, pedig tudunk adni méltányos áron - eszmei áron - telket. A képzés: hölgyek, urak, voltak jó gyakorlatok, mégpedig annyi, hogy a “Küzdelem a munka világából…” és a közhasznú, ez tüneti megoldás, de munkahelyet jelent számukra. Ebben is sikereket könyvelhettünk el, csak ezek mindig hektikusak, tehát nem folyamatos. Egy ilyen kérdésben nem lehet megszakítani a folyamatot, az ösztöndíjban sem - jól mondtad, Flóri , mert különben elbátortalanodnak, és visszamegy egy korábbi kedvezőtlen szintre az egész folyamat. Ezt folyamatosan csinálni kell. A szakképzésben például - nem értette, államtitkár úr, miért féltem a
