Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - A thai képviselőház hivatala delegációjának köszöntése - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3867 helyi szakképzést - nálunk roma gyerekek vesznek részt, szakmunkásbi zonyítványt kapnak, és próbálnak vállalkozni. Úgy gondolom, nagyon lényeges kérdés a sport. Ezt megint ne vegyék kritikaként, de gondolják végig, hogy a sport milyen változásokon ment át, már minisztériuma sincs, már források sincsenek rá. Nagyon fontos a romaintegráció kérdésében a sport, a tanulás és a közművelődés. Éppen ezért féltem például a művészeti oktatást is. Nálunk a roma gyerekek zenélnek, táncolnak, és ezzel integrálódnak. Nagyon nagy gondom volt az ösztöndíjjal. Elindult egy folyamat a polgári kormányban, én akkor vettem észre - ezért valószínű, hogy az ismereteim hiányosak , de, hölgyek, urak, ma nem tudok ösztöndíjat finanszírozni a város költségvetéséből. Nem tehetem meg. És gond, mert nálunk már van roma értelmiség, és nem látom a folyamat át, hogy legyen több. Mert lényegesen jobban megértik egymást az óvodában - ezt mindenki jól mondta - és az iskolában, ha van ebben roma segítőnk és tanárunk, és roma értelmiség. A vállalkozóvá válás: hát ebben megbuktam, hölgyek urak. Jó pár éve próbálkoz om azon, különösen a mostani 56 évben, hogy roma vállalkozóknak farmot létesítsünk, mert szeretik a lótenyésztést, de nem tudom megoldani, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, még földet sem tudtam hozzá szerezni. Pedig teszik ezt a dolgot, segítségre lenne szükség. Az integrált oktatás, hölgyek urak, nagyon fontos lenne. A roma gyerekkel inkluzív módon kell foglalkozni, kompetenciatípusú tanításban kell részesíteni, a kéttanítós modell pedig bevált, és jó, és sikereket értünk el, de nem látom a folytatását. Nálunk az egészségüggyel nincs különösebb gond, bár nekem “Dile” azt mondta - isten nyugosztalja, meghalt , hogy ez a görbe bot 70 embert rokkantosított le. Azóta az az orvos megbukott, de 70 leszázalékolt lett belőle. Amúgy különben az egészségügyben ig ényesek a szarvasiak. Kérem, az SNIs gyerekek; aki azt mondja, hogy nincs SNIs gyerek, az nem mond igazat. Szükségeltetik pszichológus, logopédus, diszlexiaproblémákat kezelő is. Hölgyek, urak, ehhez támogatás kell az oktatásban, önök pedig ezt szűkítik. Kérem, ne tegyék! Értsünk abban egyet, hogy a munka, a tanulás az integrációt elősegíti. Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Több jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Csizmár Gábor államtitká r urat, vane még mondanivalója. Igen, hallgassuk figyelemmel! CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem élnék vissza az idővel vagy a lehetőséggel, hiszen a vitában nekem is volt módom részt venni, több alkalommal is, csak a végén néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. (17.50) Az első az, hogy a kormánynak nem volt kötelessége ilyen előterjesztéssel élni az Országgyűlés elé, nem volt az Országgyűlésnek sem ilyen megrendelés e, nem volt ilyen kötelességszabása sem, ezt a kormány saját elhatározásából, önmagától tette. Ezért szemére vetni, hogy ezt most idehozta, nem túl kulturált dolog, meg kell mondanom, főleg úgy, hogyha Babák képviselő úr nem akarja tudomásul venni, hogy va n a dolognak előtörténete, nem 2007ben kezdődött a világ, hanem 2004 és 2006 között már létezett egy program, ami megelőzte ezt, ami egy kormányzati program volt. Mi mégis azt gondoltuk, hogy egy olyan ügyről van szó, ami nemzeti ügy, át kell hogy lépjünk a politika egyszerű gondolkodásmódján, felül kell emelkedni a politikai pártok logikáján, és meg kéne kísérelni nemzeti ügyet csinálni a következő esztendőben a roma lakosság integrációjából. A mai vita alapján vannak némi kétségeim, hogy ezt a felelősség et a parlamenti patkóban minden politikai párt ugyanúgy gondoljae.
