Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
3717 ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hisz em, hogy nem véletlen, hogy mindkét oldalról milyen nagy számú módosítást nyújtottak be. Az általános vita alapján a külső hallgatónak könnyen az az ötlete vagy érzése támadhat, hogy maga a szöveg értelmezése sem egyszerű. Erre utalnak például az államtitk ár úr olyan megjegyzései a vitában, hogy olvassa el még egyszer a képviselő a szöveget, hiszen félreértésről van szó. Én pedig azt hiszem, hogy nem értelmi és szövegelemzési kérdés ez, hanem inkább a bizalom kérdése, és itt is látszik az, hogy elemi bizalo m nélkül nagyon nehéz kormányozni, de azért van ígéretes jelenség ebben a folyamatban, hiszen a kormánnyal szembeni bizalmatlanság ellenére most a részletes vitában néhány javaslatcsoport kapcsán mégis azt tudom megjegyezni, hogy a kormánypárti és ellenzék i képviselők gyakran egymást erősítő javaslatokat dolgoztak ki. Kezdeném azokkal a javaslatokkal, amelyeket a rokkantnyugdíj megszüntetésével, valamint a jogosultság feléledésével kapcsolatosan fogalmaztak meg képviselőtá rsak. Mint amilyen a 22. számon lajstromozott dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és Béki Gabriella nevével fémjelzett javaslat az ötéves kényszervárakoztatás eltörléséről, valamint amely a megváltozott munkaképességű személy kereseti lehetőségének beszűkítése ellen kíván hatni, mint amilyen Czomba Gábor módosítványa, a rehabilitációs járulék megszüntetésének fokozatossága egyéb kereset esetén - ez a tartalma ; vagy Iván László és javaslattevő társai idevonatkozó módosítványa, vagy a kormánypárti oldalról Farka s Imrének és Jauernik Istvánnak az a javaslata, amely az ellátás megszüntetésének feltételeivel foglalkozik. Ugyanakkor Ékes József és Bernáth Ildikó javaslata 43. számon azt a felvetést tartalmazza, hogy érdemese munkát vállalnia annak, akinek ezáltal a rehabilitációs járadéka csökken, és a munkajövedelme járadékkal, együttes adó- és járulékalap képzésével tovább ronthatja jövedelmi viszonyait. Mindezen módosítványok mögött meghúzódó közös problémát abban látom, hogy a kérdést mindenekelőtt a megváltozott munkaképességű munkavállaló oldaláról kell megközelíteni, különben nem lesz sem hatékony, sem emberséges a megoldás. Vegyünk egy jelenleg III. fokozati csoportba tartozó rokkantnyugdíjast a maga 67 százalékot elérő munkaképességcsökkenésével! Az esedékes visszarendelés állapotának felülvizsgálatára, amely öt éven belül esedékes, tulajdonképpen újraelbírálás. Igen ám, csak a törvényben meghatározott időponttól kezdve az új szabályok szerint kell és lehet csak elbírálni a munkaerőt a rehabilitáció szempontj ából, hiszen ez a törvényesség lényege. (22.00) Jó, tételezzük fel, hogy komplexen elbírálják, és ennek alapján megállapítják, hogy lehet rehabilitálható vagy nem rehabilitálható. Ha rehabilitálható, akkor lehetősége nyílik három évre rehabilitációs járadé kra - itt volt a vita a 120 százalékról, hogy valójában ez mennyi is, de ebbe most nem mennék bele , de utána immár egy következő kormány idején esetleg szembesülhet azzal, hogy nem tud munkahelyet találni. Munkaképes, tehát nem lehet rokkantnyugdíja, de állása sincs. Persze megállapíthatják, hogy nem rehabilitálható, akkor marad azért egy probléma, ami megint bizalmi kérdés, és megindokolt a bizalmatlanság itt is, hogy a törvénymódosításban felmerül a 79 százalék mint határérték, ők pedig esetleg 67 száza lékban állapították meg a munkaképességcsökkenést - vajon nem fogjáke ezt a területet újraszabályozni ennek az új felfogásnak megfelelően? De ez felmerülhet abban az esetben is, ha rehabilitálható, és a rehabilitációs szerződést megkötik, és tegyük fel, hogy egy esetleges egészségromlás következik be, ezután új felülvizsgálat szükségeltetik, annak minden bizonytalanságával. Itt megint felmerül, hogy mit jelenthet ilyen esetben a 79 százalék. Mindebből arra kívánok következtetni, hogy szükség van
