Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János):
3700 Rögtön az 1. sorszámon szerepel az a javaslat, amit még az általános vita során maga a szakállamtitkár asszony is támogatott, vagy legalábbis feltét eles megfontolás tárgyává tett, hogy az egészségügyi nyilvántartásban az adott nyilvántartásban szereplő, ha bármilyen adatát megváltoztatja - például megváltoztatja a lakcímét , akkor neki magának kelljen a nyilvántartás felé igazolást, másolatot és mind en egyebet követni, holott egyébként a közigazgatás pontosan tudja, hogy lakcímváltozás történt, és maga a közigazgatás megtehetné a hivatali szerv értesítését hivatalból, amennyiben erre kérés érkezik. A módosító javaslat ezt célozza. Szerintünk egyszerűb b, racionálisabb, ráadásul állítólag elektronikus közigazgatás van, sőt szellemében a közigazgatásról szóló törvény azt is kimondja, hogy olyan adatot a közigazgatás ne kérjen, amivel ő maga rendelkezik. Lehet, hogy helyben nem rendelkezik vele, de ez könn yen megoldható. Ezért azt javaslom, hogy ezt a javaslatot fontolják meg, mert sokkal egyszerűbbé teszi a rendszert. A 10. pont alatt szereplő javaslatunk a vizitdíjvisszatérítésről szól, és egy másik javaslat ezzel összefüggésben van, amelyik egyébként az önkormányzatoktól kivenné a vizitdíjvisszatérítést, és betenné az Egészségbiztosítási Pénztár, az egészségbiztosításért felelős szerv hatáskörébe. Meggyőződésünk, hogy minden eszköz rendelkezésére áll az egészségügyi finanszírozó rendszernek vagy rendelk ezésére kell hogy álljon, hogy el tudja dönteni, hogy egy beteg húsz alkalommal vette igénybe egészségügyi szolgáltatást az adott szakterületen, és ha igen, akkor már a huszonegyedik alkalommal ne fizettessék meg vele. De amíg ez technikailag nem válik le hetővé, addig azt mondjuk, hogy a visszatérítést ne a jegyzői hivatalokra, ne az önkormányzatokra terheljék, hanem ezt maga az Egészségbiztosítási Pénztár tegye meg. Egy egyszerű technikai módon ez lehetséges egyébként. Szerintünk sokkal rendszerbarátabb, és ez a két módosítás ezt teszi, az egyik a jegyzőt veszi ki, a másik pedig megnevezi, hogy hova kerüljön. Itt nyilván már elmondtuk, nem ismétlem meg a részletes vitában, de valóban egy kistelepülésen egy jegyzői hivatalhoz bemenni, akár egy kórházi száml ával, az akkor is személyes adatok megmutatását jelenti, ami adott esetben nem feltétlenül jó az emberek számára. A 19., 24. javaslat összefügg, erről már sokat beszéltünk, hajléktalanok, illetve kábítószerfüggők ellátása. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a körben a vizitdíj értelmezhetetlen, értelmezhetetlen és komoly károkat okoz. A hajléktalan eleve nem tudja megfizetni, ott rákényszerítjük az egészségügyi ellátórendszerben az embereket a humánumra, és azt mondja, hogy nem baj, ha nem tudja megfizetni, v agy csal, vagy megfizeti helyette ő maga, ha jól emlékszem, akkor duplán. Tehát mindenképpen javaslom, hogy ezt fogadjuk be. A 23. javaslat az a javaslat, amelyet, ha jól tudom, befogadtak a kormánypártok, amelyikben javasoltuk, hogy a sürgős szükség eseté t vegyük ki. Ez a Fidesz szempontjából a minimálprogram, mert valóban, ahogy Béki Gabriella is mondta, nem lehet büntetni egy szülőt azért, mert nem képes eldönteni, hogy indokolte a sürgős szükség. Itt egy megjegyzésem volna. Tisztelt miniszter asszony, gyakran előfordul az, hogy a parlament nem ért egyet kisebb jelentőségűnek tartott vagy az egész törvényjavaslat szempontjából nem olyan nagy jelentőséggel bíró kérdésekben. Ilyenkor két lehetőség van. Vagy a tárca módosít, belátja és befogadja a javaslato t - erre még van idejük. Ilyet viszonylag gyakran tettünk mi is annak idején, és ha Kökény miniszter urat megkérdezi, ő is. A másik lehetőség, tisztelt képviselőtársaim, hogy a parlament hozza a törvényeket, nem a kormány, egyszerűen ezt a kiigazítást akko r meg fogjuk tenni. Úgy látom, hogy a parlamenti patkóban ebben teljes egyetértés van. Ebben a helyzetben mint volt államtitkár azt javasolnám önnek, miniszter asszony, hogy fogadják be. De végül is, ha nem teszik, akkor remélem, hogy a parlament fogja meg tenni. Köszönöm szépen, elnök úr. Majd még egyszer szót kérek két percben. (20.40) ELNÖK (dr. Áder János) :
