Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
358 Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, az SZDSZfrakcióból; és őt követi majd Herényi Károly, az MDFből. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisz telt Elnök Úr! Sok mindenről esett már itt szó a mai napon, és én természetesen tudom azt, hogy konzervatív oldalon nagyon fontos szempont a demográfia és a népesedés, a nemzet jövőjéért való aggódás. Hadd beszéljek most azonban néhány más megközelítéséről a gyermekügynek, ha lehet így fogalmazni. Néhány olyan kérdésről, amiről sokak, a társadalom túlnyomó többsége és a magyar politika többsége sem szeret beszélni. Pedig kellene ezekről beszélni, hiszen szintén gyermekek százait, ezreit érintő kérdésekről v an szó. Beszélnünk kellene - csak példálózó felsorolást fogok mondani - sokkal többet az oktatási szegregációról, hiszen másfélszáz olyan iskola van ma Magyarországon, ahol csak cigány gyermekek tanulnak, és közel 700 párhuzamos szegregált osztály van az o rszágban. Ennek valamennyi komolyan vehető kutatás szerint nagyon komoly köze van ahhoz, hogy míg átlagosan 70 százalék körül van az érettségiig eljutók aránya, addig hazánk roma lakosságában ez az arány 10 százalék körül mozog. A családon belüli erőszakró l is kellene beszélni többet és sokkal őszintébben, hiszen tudjuk, hogy hetente egy nő és havonta két gyermek hal meg Magyarországon családon belüli erőszak következtében. Naponta átlagosan nyolc gyermeket bántalmaz Magyarországon a felügyeletével megbízot t felnőtt személy. És erről fontos beszélni, még akkor is, ha mondjuk, a családon belüli erőszak kérdésében vannak konzervatív politikusok, akik magát az elnevezést, a definíciót is vitatják. Ami a családi adózást illeti, ott több gazdaságpolitikai, társad alompolitikai érv elhangzott már kormányoldalról azt alátámasztandó, hogy miért nem támogatjuk ezt az elképzelést. (13.00) Én most egy elvi jellegű megközelítéssel szeretném mindezt kiegészíteni. A családi adózás elképzelésében, felvetésében, illetve a kör é szőtt érvrendszerben nem lehet nem észrevenni egy értékelő mozzanatot, azt az értékelő mozzanatot, amellyel a konzervatív politika meg akarja mondani azt, hogy mi a helyes és mi a kevésbé helyes, azt az értékelő mozzanatot, amivel a konzervatív politika különbséget tesz ember és ember között annak alapján, hogy az az ember hogyan szeretné élni az életét. Én liberális politikusként, egy kisgyermek apjaként még sok gyermeket szeretnék, és számomra a család és a sok gyermek egy fontos érték, de azt a politik át nem tudom elfogadni, amely a saját maga kizárólagosságát, a saját maga igazát, a saját maga igazának kizárólagosságát hirdeti. Természetesen nagyon helyes, hogy a konzervatívok azt gondolják, hogy a család és a sok gyermek vállalása alapvető érték, ninc senek ezzel egyedül, ezt gondolják a szocialisták is, és ezt gondolják a liberálisok is, de mi nem gondoljuk azt, hogy az államnak dolga lenne, hogy mindezt kötelező normaként vagy valami elvárt morális politikai utasításként fogalmazza meg a saját szabály ozórendszerében. A kedvezőbb demográfiai mutatók elérésére a demokratikus államokban nem az önrendelkezési jog korlátozása a célravezető eszköz, hanem a közteherviselés és a szociálpolitikai szabályozás; csak az alapvető politikai jogokat el nem ismerő ren dszerekben lehet szélsőségesen tiltó és korlátozó népesedéspolitikai eszközökkel pozitív vagy negatív irányban befolyásolni a népszaporulatot. Hogy egy példát mondjak, a fogamzásgátlás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhesség megszakítások száma növekszik. Európában az abortuszt legkevésbé korlátozó skandináviai államokban és Hollandiában a művi terhességmegszakítások száma a legalacsonyabbak közé tartozik. Az állam pedig nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedési és más társadalompolitikai szempontokat az önrendelkezési jog sérelmével.
