Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3380 megvalósulni, hogy a kistelepülési iskolák bezárását utána nyomon követi a szakképzési rendszer átalakítása, ilyetén történő átalakítása. Nekem most is megvannak az aggályaim, mert a legnagyobb probléma ott van tulajdonképpen, hogy a gyakorlati képzettségi szint van nag yon alacsony szinten. A másik oldalon pedig tényleg kialakultak a hiányszakmák. A kamarák és az érdekképviseleti szervek, amelyek a vizsgáztatási rendszerben is részt vesznek, évek óta jelzik már ezt a problémát, évek óta saját maguk is mondják, hogy olya n rendszert kellene kialakítani, ahol a gazdasági társaságokat ösztönzi maga tulajdonképpen a szakképzés gyakorlati részének az átvállalása, adott esetben egy ösztöndíjrendszer kialakítása adókedvezményekkel és egyéb más feltételekkel, hogy valóban a szakm át is érdekeltté lehessen tenni. Számos példa van a nyugateurópai országokban, ott, ahol sikerült a hiányszakmákat úgy elindítani, hisz nagyon sok helyen egyébként egy nagyon jól képzett szakmunkás, azt lehet mondani, hogy mérnöki keresettel rendelkezik. Sajnos nem fektettünk elég energiát magában a törvényalkotásban és a rendeletekben sem arra, hogy valóban érdekeltté tegyük a ma az általános iskolából kikerülő fiatalokat, hogy valóban egy olyan képzettséget szerezzenek vagy másodszakmát szerezzenek maguk nak, amivel a piacon valóban el is tudnak helyezkedni. Sőt mi több, hogyha az integrált szakképzés alakul ki, bekerül valamelyik központba a gyerek, lehet, hogy abban a városban vagy azon a településen nincs lehetősége sem a gyakorlati műhelyben, sem pedig gazdasági társaságnál magának a gyakorlati tudásnak a megszerzésére, akkor meg kell keresni azt a gazdasági társaságot, lehetőleg az adott településhez közel, mert nem biztos, hogy az anyagi helyzete lehetővé teszi azt, hogy kollégiumi elhelyezést tudjon a család finanszírozni, vagy adott esetben rendszeresen bejárni gyakorlati oktatásra egy másik településre. Képviselőtársaim! Itt vannak a problémák, mert beszélünk a mélyszegénységről, beszélünk arról, hogy általában az elesettebb családokból származnak v agy kerülnek be a szakiskolákba azok a növendékek, akik hellyelközzel megszerzik az elméleti, de hiányosan a gyakorlati oktatást, és ez teljesen természetesen a lemorzsolódás irányába hat, a másik oldalon pedig a munkaerőfelvételnél a hiányos gyakorlati képzés miatt kevésbé alkalmazzák őket. Tehát magának a törvénynek inkább arra kellene most koncentrálni, hogy próbáljuk felmérni és elfogadni a kamarák, szakmai érdekképviseleti szervezetek azon ajánlását, hogy a következő öt vagy tíz évben mely területen alakulnak ki hiányszakmák, és arra próbáljunk meg egy olyan rendszert kialakítani, ami már az általános iskolában elkezdi a fiatalok körében nemcsak egy ilyen egyszeri lobbitevékenységgel a felmérést, hogy mégis kinek milyen irányultsága van, hanem valóba n egy meggyőző erővel ható, bemutató jellegű rendszert kialakítani, amivel kedveltté tesszük adott esetben a fiatalok számára egyes hiányszakmák újbóli megszerettetését, és adott esetben azoknak a feltöltését. (20.10) Ebben látom egyébként a legnagyobb pro blémát. Most megint hozzányúlunk a szakképzési rendszerhez, létrehozzuk az integrált szakiskolákat, meg fognak szűnni intézmények, mert tudjuk, hogy meg fognak szűnni intézmények. Lehet, hogy ezt jelen pillanatban nem mondjuk ki, de ennek a vége az lesz, h ogy nagyon sok intézmény meg fog szűnni, hiszen maga a törvény is megpróbál létszámkorlátot 1500 főben meghatározni, csak a legnagyobb probléma maga a gyakorlati képzés helyszínének kiválasztása vagy adott esetben a gazdasági társasággal történő szerződésk ötés kérdése. Képviselőtársammal erről is beszélgettünk. Akkor meg kell találni azon gazdasági érdekszférát, amely a hiányszakmák irányába megadta a jelzéseket, és alkalmazni kívánja a fiatalokat gyakorlati képzésre, és lehetőleg úgy, hogy hosszú időn át o tt is maradjanak nála. Ehhez kellene mindenképpen a költségvetés és az adó oldaláról is egy olyan kedvezményi rendszert kialakítani, hogy egyrészt a szociálisan hátrányos helyzetű fiatal és család számára is megérje a gyakorlati oktatás más helyszínen tört énő képzésének a lehetőségét elsajátítatni, és a gazdasági társaságot is érdekeltté kell tenni abban, hogy egy ösztöndíjrendszerrel segítse szociális alapon - fogalmazzunk úgy - a gyermek továbbtanulásának a lehetőségét. Mert a legtöbben
