Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3371 szempontunkból mindegy, hogy milyen okok miatt összeomlott - nehézipari struktúrának az átalakulása gyakorlatilag majdnem húsz éve megoldhatatlan problémát jelent ebben a térségben; egy olyan megoldhatatlan problémát, amely különösen nagy mértékben sújtja az ott élő cigányságot. Hiszen egy olyan strukturális munkanélküliségről van szó, amely egyrészről s trukturális azért, mert nem jelent meg, nem tudott még megjelenni, Salgótarjánhoz hasonlóan Magyarország sok más hátrányos helyzetű térségében nem tudott még megjelenni az az új gazdasági struktúra, ami fel tudná venni ezt a munkaerőt. Másrészt pedig struk turális ez a munkanélküliség azért is, mert természetesen nincsen meg az a képzettsége ezeknek az embereknek, amivel el tudnának, biztosan el tudnának helyezkedni a munkaerőpiacon. Ha van olyan társadalmi csoport Magyarországon, amelyet az alacsony iskoláz ottság, a rettenetes szociális, beleértve lakhatási körülmények, az iskolai hátrányok, az iskolai szegregáció és a munkanélküliség ördögi köre bezárt volna, akkor ez a társadalmi csoport bizony a cigányság. Éppen ezért van arra szükség, hogy végre egy évti zedes vagy akár azon túlmutató távlatban megfogalmazott konkrét és komplex stratégia készüljön, amely ezt a társadalmi problémahalmazt a maga komplexitásában próbálja meg megközelíteni, mert minden eddigi kormánynak voltak jó szándékú, ígéretesnek indult é s még egyikmásik esetben némi eredményt is felmutatni tudó programjai. Voltak ösztöndíjprogramok, van még most is. Voltak telepfelszámolási kísérletek, elindult egy antiszegregációs politika az oktatáspolitikában az előző ciklusban, alkottunk mi antidiszk riminációs törvényt. Nagyon sok mindent csináltunk, és nagyon sok mindent csináltak a különböző színezetű kormányok. Az, hogy nem sikerült megoldani ezt a problémahalmazt a maga egészében, amit, még egyszer mondom, az iskola, a lakhatás, szociális körülmén yek, foglalkoztatás egésze, a maga komplexitásában ez az egész problémakör jellemez, az nem a mindenkori kormányok jó- vagy rosszindulatán múlik valószínűleg, hanem többek között jelzi azt is, hogy itt mennyire mélyen gyökerező, milyen komoly társadalmi pr oblémákról van szó. Az előző kormányzati, parlamenti ciklusban jó példákat láthattunk arra, hogy mekkora jó szándék, és milyen jó szándékú és mennyire jó minőségű jogalkotási munka is milyen kevés eredményt tud elérni néhány év alatt. Az az antidiszkriminá ciós törvény, amit az előző parlamenti ciklusban elfogadtunk, amely többek között egy Egyenlő Bánásmód Hatóságot hozott létre, és amely lehetőséget ad például, csak egy példát mondok, a munkahelyi diszkrimináció elleni fellépésre a cigány származású magyar honfitársainknak, ez például egy nagyon helyes jogalkotási lépés volt. Én utólag is sajnálom, hogy az előző ciklusban önöknek nem sikerült támogatniuk ezt az antidiszkriminációs törvényt. Mint ahogy azt is sajnálom, hogy amikor az előző parlamenti ciklusb an a liberális oktatási miniszter törvényjavaslatokban, parlamenti beszédekben, újságcikkekben, különböző politikai akciókban számos alkalommal a szocialista oktatáspolitikusokkal együtt próbált meg fellépni az oktatásban rejlő, az oktatásban megbúvó és ne mcsak megbúvó, hanem nagyon sok helyütt látványosan jelen lévő szegregáció ellen, nos ekkor a parlamentben létrehozott szegregációt vizsgáló bizottság addig tudott eljutni, hogy néhány ülést tartott, ahol a Fidesz által odadelegált képviselők a szegregáció definícióján vitatkoztak, ott tornáztak egy picit, ellehetetlenítve azt, hogy egyébként maga a bizottság érdemi munkát végezzen. Nehéz lehet egy ilyen nagy frakcióban, ahol egyszerre van olyan képviselő, aki föláll és azt mondja, hogy igen, a szegregációt fel kell számolni, és igen, az tűrhetetlen, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket képző kisegítő iskolákban kétszer akkora a cigány gyermekek aránya, mint a cigányság aránya a magyar társadalomban; van ilyen képviselő is, meg van olyan képviselő is, aki a szegregáció létezését önmagában is vitatja, mondjuk, egy szakbizottsági ülésen. Nehéz lehet egységes álláspontot kialakítani. De örülök neki, hogy például ebben a vitában a Fidesz részéről olyan képviselő szólal meg, aki tudja, hogy létezik ma Magyarorszá gon - nem is kicsit - az oktatásban a cigányságot sújtó szegregáció, és olyan képviselő szólalt meg, aki ezt nemcsak elismeri, hanem arról beszél, hogy ezt fel kell számolni.
