Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3372 (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Örülnék n eki, ha a képviselő úr majd a frakciójában a szegregáció létezésében, mondjuk úgy, szkeptikus képviselőtársait is meggyőzné ennek a társadalmi jelenségnek a létezéséről, mert bizony a konzervatív politikusok között sokszor látjuk ezt a jelenséget, hogy van nak olyan kellemetlen társadalmi tények, amelyekkel nem szeretnek szembenézni. Amikor a családon belüli erőszakról vitatkoztunk az előző ciklusban, akkor volt olyan képviselő, aki magának ennek a ténynek, ennek a társadalmi jelenségnek a létezését vitatta. Ugyanígy volt az oktatási szegregációval, vagy a kedvencem, ami itt, ebben a vitában is elhangzott, amikor az oktatási szegregáció ellen küzdőkkel szemben azt az érvet hozzák föl, hogy de ott van a Gandhi Gimnázium is, és az is szegregál, ami egy egészen alpárian ostoba érv, hiszen nem erről van szó. Nem ugyanarról a jelenségről beszélünk, nem ez az a társadalmi probléma, amit mi diszkriminációnak hívunk, és amiről mindenki, aki egy kicsit is ismeri ezt a kérdést, tudja, hogy az egyik legfontosabb gyökere annak, hogy miért van ilyen nagyon lehetetlenül nehéz helyzetben a hazai cigányság. (19.30) Hiszen mindaddig, amíg az oktatásban százával vannak a Magyar Köztársaságban 2007ben szegregált, mondjuk ki, faji alapon elkülönítetten nevelt, oktatott iskolai os ztályok, addig nagy kérdés, hogy miről beszélünk. Ha valaki nem képest azt megérteni, hogy azok a gyermekek, akik ilyen iskolákba kerülnek be, nyolckilenctíz éves korukra szedik össze azt a hátrányt, amit utána háromnégy évtized megfeszített munkájával sem lesznek képesek ledolgozni az oktatásban, a foglalkoztatásban, a munkaerőpiacon, soha nem lesznek képesek utolérni azt a többséget, amely szegregálja őket. Ha valaki ezt a problémát nem érti, akkor ott nagyon nagy baj van, és nem kevesen vannak a Magya r Köztársaság Országgyűlésében, mondanám, akiket meg kell győzni arról, hogy ez a probléma 2007ben Magyarországon létezik. Ha valaki kinyitja az újságokat, olvashatja a különböző perekről szóló újságcikkeket, a szegregációs próbapereket, és mondjuk el ősz intén, hogy különböző, meglehetősen változatos politikai színezetű, vezetésű önkormányzatok követnek el a gyakorlatukban, az oktatásszervezési gyakorlatukban szegregációt. Mint ahogy egyébként pedig a kisegítő iskolák kérdése is - még ebben hadd reagáljak Farkas Flóriánra , tudjuk, hogy rendszerhiba, hiszen mindaddig, amíg, mondjuk, az önkormányzatok érdekeltek ebben egy magasabb normatívával, addig szeretik majd fenntartani azt a gyakorlatot, hogy viszonylag nagy létszámú kisegítő iskolákat tartsanak fenn , ahova természetesen a legkönnyebb számukra bezsúfolni nagy számban a településen élő cigányság gyermekeit. Ez óriási probléma. Nagyon fontosnak tartom azt - majd erről később szeretnék még egy picit részletesebben beszélni, és itt megint egy ponton vitat koznék az előttem szólóval , hogy ez a stratégia folyamatosan, minden egyes alfejezetének a végén a mutatókról beszél. Természetesen Farkas Flóriánnak tökéletesen igaza van abban, hogy a legfontosabb dolgokat tudjuk: a magyarországi szociológia az elmúlt több évtizedben egészen elképesztő feltáró munkát végzett, akit ez érdekel, az tudja; tudja, hogy hol, hányan, hogyan, milyen körülmények között élnek, milyen a munkaerőpiaci helyzetük, milyen az oktatási helyzetük, mindent lehet tudni. Tehát egyetértek a képviselő úrral abban, hogy nem arra van szükség, hogy a nulláról elkezdjük felmérni azt, hogy mi is helyzet. Ugyanakkor a folyamatos mérés, a folyamatos ellenőrzése majd ennek a stratégiának, a meghatározott indikátorok, a meghatározott mutatók folyamato s nyomon követése, amihez újabb és újabb kutatások kellenek, viszont nagyon fontos. Ez többek között azért nagyon fontos, mert lehet, hogy ön kormánypárti képviselő lesz, én pedig ellenzéki képviselő leszek egy következő ciklusban, vagy marad ugyanez a fel állás, de hogy kétévente, négyévente, hatévente meg tudjuk azt nézni, hogy a meghatározott mutatókban - most a különböző kormányok pártpolitikai színezetétől függetlenül - vane előrelépés, vane változás, objektíven, higgadtan, praktikusan, pragmatikusan, szakmai alapon meg lehessen nézni, hogy a foganatosított intézkedéseknek vane társadalmi kimenete, mérhetőe az eredménye, ezért nagyon fontosak ezek az indikátorok, ezek a mutatók.
