Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
335 megoldás; a megoldás talán messzebb egy picit, de arra kell törekednünk, hogy itt keressük a megoldást, ezen a ponton. (11.00) Olyan társadalmi probléma ez, ami nemcsak a gyerekszülést érinti közvetlenül, hanem egyáltalán a párkapcsolatok kialakulását is, és ezért van az a jelenség, amit sokan ugyan szeretnek, értve, hogy miről van szó, valamiféle értetlen és megbélyegző stílusban, inkvizítori lelkesedéssel elítélni, ez a bizonyos szinglikérdés. A szinglik nem azért vannak, mert ők imádnak szinglik lenni, hanem azért v annak, ha alaposan megvizsgáljuk a helyzetet, mert a magyar társadalom ma erre kényszeríti őket. S mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez megint a Gyurcsánykormány hibája, ez nem a Gyurcsánykormány hibája. Ez annak a több ezer éves szemléletnek a hibája , amit most már a fiatal nők nem fogadnak el, és amin a magyar társadalomnak túl kell lépnie ahhoz, hogy itt bármilyen előrelépés történjen a negatív demográfiai tendencia megfordítása érdekében. Miért kell ma választaniuk a nőknek a karrier és a család vá llalása között? A munkahelyi diszkrimináció mindennapos jelenség. Megint szeretném azt mondani, hogy nem a kormány hibájából, hiszen a törvényeink megvannak ennek a tiltására, az alkotmány is tiltja. Nem a jogi háttér hiányzik ehhez, a szemlélet hiányzik. Azt tapasztaljuk, hogy a fiatal nő, ha munkavállalóként jelentkezik valahol, akkor megkérdezik, hogy vane gyereke. Ha nincs, akkor azért nem veszik fel, mert majd lesz, ha van, akkor azért nem veszik fel, mert a gyerek majd beteg lesz. Még egyszer hangsúl yozom, a törvényeink tiltják ezt. A munkaadókon múlik, és az ott felvételi beszélgetést, munkainterjút folytató, többnyire férfi vezetőkön múlik, hogy a törvényeket betartják vagy nem. S egyébként rajtunk múlik, hogy felhívjuke a nők figyelmét arra, hogy ilyenkor feljelentést lehet tenni az adott munkaadóval szemben. Tudjuk azt, hogy nagyon nehéz három vagy adott esetben még több év után a gyerekek mellől visszamenni a munkába, hiszen a szellemi foglalkozások többsége olyan, hogy egyszerűen nem engedheti m eg magának egy fiatal nő, hogy a karrierjét három év vagy még hosszabb idő otthon töltésével gyakorlatilag nemcsak hogy kettévágja, hanem ketté is törje. Egy olyan dolgot fogok mondani, ami valószínűleg furcsa lesz itthon. Németországban azon gondolkodnak felelős politikusok, hogy elképzelhetőnek tartják, a szociológusok adataira építve, hogy a gyes idejének leszállítása lenne az az eszköz, ami ösztönözné a nőket a szülésre. Ez egy nagyon furcsa paradoxonnak tűnik, valójában azonban arról van szó, hogy ha a fiatal nők, ahogy az előbb mondtam, szinte kényszerülnek három évig otthon maradni, azért kényszerülnek, mert olyan erős ez a társadalmi elvárás, hogy ebből nagyon nehezen húzzák ki magukat; akkor, ha rövidebb a „kötelezően” otthon töltendő idő időtartama , akkor valószínűleg magasabb lesz a gyermekvállalási kedv, ezt jósolják a német kutatók. Mert sokkal könnyebben mondja azt egy nő, hogy egy évre otthon marad a gyermekével, különösen akkor, ha egy másik szempontot is beleveszünk, ami Magyarországon nem sz okásos, hogy csak szemlélet kérdése, hogy a nőnek kelle otthon maradnia, vagy otthon maradhat a férfi is, ami a skandináv országokban egyébként nemhogy gyakori, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Nagyon gyakori az, hogy megosztja az otthon töltött idő t a férfi és a nő. Magyarországon miért nem lehetséges ez? Azért, mert a nők diszkriminációjában az is benne van, szintén nem a kormány bűneként, hiszen jogilag ez tilos, a törvényeink szigorúan tiltják, de a nők sokkal kevesebbet keresnek ugyanazért a mun káért, mint a férfiak. A „sokkal” azt jelenti, hogy a fizikai munka esetében 76,8 százalékát, a szellemi munka esetében, és ez nagyon fontos, 65 százalékát keresik, mint az ugyanazt a munkát végző férfiak. Természetesen ez megengedhetetlen, de a törvényeke n túl a szemléletváltásra is szükségünk van, ami semmiképpen nem állami, viszont politikai feladat. Olyan politikai feladat, amit valószínűleg csak együtt tudunk megoldani, tehát a különböző ideológiát képviselő politikai pártok képviselői, együtt. Ha azt nézzük meg, hogy ki végzi a háztartási munkát Magyarországon, akkor az én szempontomból elrémisztő, a férfiak többsége szempontjából megnyugtató képet kapunk.
