Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
334 vállalnak, hiszen az ő szintjüket nehezebb biztosítani a gyermek számára, mint egy szegényebb családban, ahol ez a szempont kevésbé vetődik fel, mint a jómódú családokban. Természetesen szerepet játszik, és ezzel foglalkoznunk kell, ha jól emlékszem, akkor ezt ma még nem említették, hogy magas a meddőség aránya Magyarországon, és azt sem említettük még, hogy nagyon rosszul kezeljük ezt, nem elég hatékonyan kezeljük. Körülbel ül 15 százalékos a meddőség aránya Magyarországon, ami azt jelenti, hogy évente lehetségesen 150 ezer párt érint, ehhez képest viszont nagyon kevés gyerek születik ma lombikbébiprogramból, a gyerekek 2 százaléka, évente körülbelül 2 ezer gyerek. Finnország ban ez a szám a kétszerese, tehát arányosítva természetesen, Dániában pedig háromszor ennyi gyermek születik lombikbébiprogram segítségével. Ami ennél még szembetűnőbb, az az, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a kezelések hatékonysága, 22 százalék, szem ben, mondjuk, az Európában első Izlanddal, ahol 42,3 százalék a lombikprogramok hatékonysága. Azt gondolom, hogy ezen mindenképpen javítanunk kell, olyan orvosi protokollokat kell kidolgozni, amelyek tudomásom szerint ma még nem léteznek, hogy ezt a hatéko nyságot növeljük. A meddőséggel kapcsolatos rossz helyzetet még súlyosbítja, hogy növekszik az az életkor, amikor egyáltalán észreveszik azt, hogy egy pár meddő, mert az életkor arányával egyenesen növekszik annak az esélye, hogy nem lesz sikeres a program , tehát ezzel fordítottan arányosan csökken a kezelések hatékonysága. A huszonévesek tekintetében 50 százalékban sikeresen tudják kezelni a felismert meddőséget, 35 éves kor fölött 35 százalékban, 40 éves kor fölött viszont csak 10 százalék ennek az esélye . Ha összehasonlítjuk a magyar születési rátát más országokkal, akkor azt tapasztaljuk, hogy - mondanék ismét néhány számot - Írországban 2 a születési ráta, Franciaországban 1,9, az északi országok átlaga 1,8, NagyBritannia 1,7, Hollandia szintén, Belgiu m pedig 1,6. Ha viszont megnézzük ezeket az országokat, akkor azt is látjuk, hogy az északi országok kivételével nagyon nagy a betelepülők aránya, ahol viszont sokgyermekes családok vannak, jellemzőek; és ha megnézzük a volt szocialista országok arányszáma it, akkor azt látjuk, hogy ahhoz képest egy kicsit jobban állunk, és ugyanolyan a születési ráta Magyarországon, mint, mondjuk, Görögországban, Spanyolországban vagy Olaszországban. Tehát nem feltétlenül, sőt, azt gondolom, hogy nem azzal a bizonytalanságg al függ össze a gyermekvállalási kedv csökkenése, ami a rendszerváltás után sok embert érinthetett, hanem más okokat kell erre keresnünk. Többen is említették már, mert nem tudunk mást tenni, hiszen az adatok erre kényszerítenek minket, hogy a skandináv or szágokat kell példának tekintenünk. Ott sikerült valamelyest megfordítani azt a tendenciát, ami egyébként ott is jellemző volt még 510 évvel ezelőtt. Kikötünk a most általam felsoroltak közül a legutolsó megszokott érvnél, szokásos érvnél, amit egy kicsit karikírozva úgy lehetne mondani, hogy megbomlott a világ rendje, mert a nők már nem akarnak otthon ülni, nem akarnak a fakanál mellett ücsörögni, nem akarnak csak gyereket szülni, és most itt a csak nincs idézőjelben, mert azzal együtt, hogy természetesen a gyermekvállalás egy nő életében nagyon fontos feladat, legalább annyira, mint egy férfi életében, azt gondolom - vagy kellene, hogy egy férfi életében is fontos feladat legyen , természetesen egy nőnek más életképe is van saját magával szemben, és ugya núgy ki akarja teljesíteni saját képességeit, mint bármelyik férfitársa. Azt látjuk, hogy egyre több lesz a diplomával rendelkező nő, annyira, hogy manapság már több lány szerez diplomát, mint fiú. Azt látjuk, hogy a fiatal nők önálló egzisztenciára töreke dnek, azt szeretnék, hogyha nem kerülnének anyagi függőségbe a velük együtt párkapcsolatban élő férfitól. Azt látjuk, hogy elutasítják a függő viszonyt nemcsak gazdasági, nemcsak anyagi, hanem pszichés értelemben is. A függő viszony természetesen egy hiera rchizált függést jelent, és nem azt, hogy érzelmi kapcsolatban vannake egymással, és azt látjuk, hogy nincsenek kibékülve azzal a helyzettel, hogy választaniuk kell a karrier és a gyerekek között. Azt gondolom, hogy itt a probléma kulcsához a
