Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3265 Köszönöm, Czomba képviselő úr. Ügyrendben kér szót Borsos József képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Abban szeretném, ha egyetértésre jutnánk, mivel készülnek itt folya matában még módosító javaslatok a vitában elhangzottak alapján, hogy esetleg még egy kis határidőt kapjunk a benyújtásra, hogy amiket már aláírtunk, azt még befogadja a rendszer. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tehát azt kéri a képviselő úr… - konkrét idő t is tud mondani? (Borsos József: Amennyiben arra lehetőség lenne, mondjuk, ma éjfélig...) Arra nem lesz lehetőség, viszont arra mindenképpen lesz lehetőség, hogy a napirendben jelzett időpont végéig, ami azt jelenti, hogy… - kérdezem jegyző urat. (Jelzésr e:) Egy pillanat; visszatérünk rá, képviselő úr. (Közbeszólások: Államtitkár úr!) Addig megadom a szót, ügyrendben jelentkezett Csizmár Gábor államtitkár úr. Öné a szó, államtitkár úr. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Azt gondolom, hogy a közös munka érdekében célszerű lenne, ha 18 órában állapítaná meg az elnök úr a beadási lehetőséget. Köszönöm szépen. (Dr. Iván László tapsolva: Éljen!) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Akkor 18 órá ig meghosszabbítom a határidőt, és ezzel elfogadtam az ügyrendi javaslatot; államtitkár úrnak pedig köszönöm szépen a hozzáállását. Tisztelt Ház! Előre bejelentett felszólaló Iván László képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr. DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fides z) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Meglepetésszerűen ért a felszólalás, de boldogan veszek részt a mostani beszélgetésben és vitában. Előre szeretném bocsátani, hogy ötven év orvosi gyakorlat tapasztalatai alapján és közfelelősséget megélő álla mpolgárként és képviselőként kívánom ezeket a gondolatokat elmondani és közreadni. Azt hiszem, ebben mindannyian megállapodhatunk, hogy ez egy közfelelős és közérdekű téma. Csak egyetlenegy mondattal szeretnék államtitkár úr megjegyzésére reflektálni, hogy fantázia, sokan fantáziálnak. Mi pszichológiailag, pszichiátriailag a fantáziát érzelmileg hangsúlyozott gondolkodásnak tartjuk, és nagyon értékesnek tartjuk. De ez egy lélektani kérdés, és személyiséglélektanilag fontos dolog, különben robottá válnánk. (16.10) Ezek után hadd mondjam el, hogy a törvényjavaslat bevezetőjében megfogalmazott célkitűzések megfelelnek az EU által gyakorolt megközelítésnek, miszerint a különféle egészségkárosodással élő emberekről kompenzáció helyett rehabilitációval kell gondo skodni. Ily módon a rokkantság meghatározása során a maradék kapacitást kell megállapítani, azaz még mire alkalmas az egyén a megmaradt képességei révén a munka világában, a napi életében, az önellátásban, a szociális szerepeiben, önfejlesztésében, a függő ség, kiszolgáltatottság és rászorultság megelőzése, mérséklése, akár megszüntetése érdekében, és ez korszerű és szükséges. Szükségesnek tartom a törvényjavaslat további véleményezéséhez a mai Magyarország ez irányú jellemzőit vázolni, jóllehet sokan és töb bször is elmondtunk már ilyeneket, a rokkantság három csoportját mégis kiemelném ismét. A harmadik csoport a munkaképességüket legalább 67 százalékában elvesztettek, a második csoportban a veszteségük 100 százalékos, de önálló életvitelre képesek, az egyes csoportba sorolhatók azok, akik állandó segítségre szorulnak. Összesen 802 ezer ember - már ezt is elmondtuk. Akiknél a rokkantság 50 és 66 százalék között szerepel,
