Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3266 rokkantnyugdíjra nem, de rendszeres szociális járadékra vagy átmeneti járadékra jogosulta k. Összesen, tudjuk, 185 ezer ember ebben a pillanatban, illetve 19 ezer az átmeneti járadékra jogosultak száma. 2006ban 2 millió 354 ezer nyugdíjas közül több mint 800 ezer rokkantnyugdíjasként ment nyugdíjba. Számuk az utóbbi 35 év alatt megnégyszereződ ött. Közülük 450 ezernél is többen nem érték el nyugdíjkorhatárukat, és többségük ezek közül férfi volt ráadásul, a derékhadat is beleértve. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok 83 százaléka a harmadik rokkantsági csoportba tartozik, így bizonyos szinten m unkaképes vagy munkaképessé tehető. Ez 384385 ezer ember. 207 ezer ember rendszeres szociális járadékban részesül. A kiadások 2006ban ezzel kapcsolatosan elérték a 750 milliárd forintot. És akkor ismételten felvetném azt a néhány gondolatot, ami a rokkan tosítás okait jelzi, illetve szeretném feleleveníteni, hogyan is kerültünk ebbe a helyzetbe. Nyilvánvalóan a magyar népesség egészségromlása - és ez a morbiditási és statisztikai adatokból sajnálatos módon kiderül, mi több, a mortalitási adatokból is , a tömeges munkahelyvesztés, meneküléssel túlélésért vállalkozói kedvezmények érdekében és az említett sajátos egyéni változatai, magukon viselve a társadalmi zavarokat, az anomikusságokat, a bizalom- és támaszvesztéssel, motivációvesztéssel és kilátástalansá g megélésével. További jellemzők még, hogy a jelenlegi rendszer nem ösztönzi munkára a különböző mértékben rokkantakat. Ez ténykérdés. Közülük sokan valóban a munkaképtelenek közé tartoznak, ugyanakkor becslések szerint mintegy háromnegyedük képes lenne az egészségügyi állapotának megfelelő munkát elvégezni. Mintegy egytizedük van jelen a munkaerőpiacon, szemben a fejlett országok 3050 százalékos részvételi arányával. Ez is egy jól ismert adat. A következtetéseinket talán a következőképpen jelezném: változ tatásokra és változásra van szükség szemléletben, minősítő gyakorlatban egyaránt, ez alaptétel. Megérett a helyzet a valódi paradigmaváltásra. Mivel a régebbi és megelőző fogalmainkkal már nem tudjuk értelmezni és megválaszolni az újabb problémákat, ez ter mészetes is, magyarán, komplex rehabilitációs rendszer kell. Igen ám, de hogyan? És alkalmase a jelenlegi, általános vitára bocsátott törvényjavaslat? Ez egy alapkérdés. A megválaszolás érdekében indokoltnak tartjuk megfogalmazni észrevételeinket és aggál yainkat is természetesen, amit már előzőleg elmondtam és össze is foglaltam. Talán megismételnék néhány dolgot közülük, jóllehet már a vita közben, a kétpercesekben és az államtitkár úr felszólalásából is kihámozhatóan bizonyos válaszokat már sikerült felf ogni és értékelni. De azért mégiscsak azt nézzük, ha egy komplex rehabilitációs rendszer van, akkor ennek keretében az a bizonyos 60 milliárd nagyon fontos dolog, de nem tudom, és aggódunk egy kicsit, hogy lesz ez biztosítva. A felülvizsgálatra visszarende lt rokkantnyugdíjasoknak, mert a felülvizsgálat bármikor történhet, ezt tudjuk, tehát nem előzetes program szerint, ez egy bizonytalansági tényező, éppen a rokkantaknak a pszichoszomatikus válaszreakcióval még rokkantabbá válásának sajnos potenciális kocká zata. Mennyi ideig kapnak rehabilitációs járadékot? Hány százalékuk kerülhet majd vissza a munkaerőpiacra? Ez előre gondolkodás kérdése is. A törvényben nevesített 52 éves korhatár felett milyen választási lehetőségük van a nem rehabilitálható, de felülviz sgálatra berendelt rokkantnyugdíjasoknak? Milyen munkáltatói támogatásokat tervez a kormány a rehabilitálható emberek újrafoglalkoztatására? Ez egy alaptétel megint csak, mert enélkül üresek vagyunk bármilyen gondolatunkkal. Hány év alatt képesek 384 ezer - ezt a múltkor is elmondtam - ember felülvizsgálatát elvégezni, és az előterjesztés szerint tényleges munkába állítani a volt rokkantnyugdíjasokat majdan? Ha ezt úgy összeszámoljuk, az 1015 ezer ember évente, akkor ez 2530 évet biztosan igénybe venne. G ondolom, ennek már egy módosított változata lesz, ahogy ezt meg lehet oldani. Az előterjesztésből nem derül ki ugyanakkor, hogy mit terveznek a rendszeres szociális járadékosokkal, rehabilitációs foglalkoztatás hiányában kaphatnák meg ezt a járadékot? Mi l esz
